Zongorával újította meg hangját évadnyitóján a Kaganovskiy-koncertsorozat

Tóth Gábor

A Kaganovskiy-koncertsorozat egyértelműen jelzi, hogy ismét szintet kíván lépni, újabb magas mércét állít önmagának, újabb ajándékot ad közönségének. A másfél éve havonta jelentkező zenei sorozat egyértelműen eljutott oda, hogy végre a zongora hangját is bevonja kamaraestjei sorába. Igazán attraktívnak, egyben ünnepinek mondhatjuk az évadnyitóra kölcsönzött Bösendorfer zongora friss jelenlétét, a hangszer fajsúlyosan új tekintélyt adott, hangzásdimenzió-váltást nyújtott az eddigiekhez képest – egy méretes Concert Grand 280VC modellről beszélünk. Artur Kaganovskiy hegedűművész kamarapartnere a belgiumi Philippe Raskin zongoraművész volt, aki amellett, hogy kifogástalan és érzékeny, ugyanakkor szenvedélyes előadó, kiválóan mérte fel a terepviszonyokat a barokk palota dísztermében, a pedálmunkája, sordino és sustain egyensúlya, nagyszerűen idomult az akusztikai viszonyokhoz, a jobb érthetőség kedvéért nyugodtan mondhatjuk, hogy a fék- és gázpedált kiváló egyensúlyban alkalmazta a kellő kamarapartneri hangzás eléréséhez. Kaganovskiy (sz. 1986) és Raskin (sz. 1982), mint kiderült, több éve zenélnek már együtt, tehát a jó kollegiális és baráti összehangoltság is startból adott volt, hogy egymás lelkét-intellektusát érző-értő, rendkívül minőségi hangzás szülessen.

Három hegedű-zongora szonáta volt műsoron, tartalmilag és mennyiségileg is igen kiadósra bevállalt repertoár: Richard Strauss op. 18-as Esz-dúr (1888), Maurice Ravel 2., G-dúr (1927) és César Franck A-dúr (1886). Továbbá egy ráadást is hallhattunk: Debussy Clair de lune tételét (Bergamasque szvit, 1890) Jacques Larocque hegedű-zongora letétjében. Telt ház volt, mintegy 170 főnyi közönséggel, a koncert a művészek néhány perces szusszanásnyi szünetével és a ráadással együtt nagyjából egy és háromnegyed órát tartott. Eztán hagyományosan kedves ünnepi fogadásra várta a közönséget a házigazda-szervező Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.
Kanyarodjunk azért vissza az elhangzottakhoz is, mert Raskin és Kaganovskiy lebilincselő minőségű kamarazenével szolgált. A házigazda Artur Kaganovskiy továbbra is olyan előadóművészi minőséget, technikát, eleganciát, kifinomult ízlésű tónust és mély érzelmi palettát képvisel, amit érdemes lenne fontolóra venni mérceként számos kedves váradi hegedűsnek-vonósnak, akikből sajnos keveset láttam ezen a koncerten. Raskin pediglen alaposan megadta a startot a zongoraavatóhoz, talán emiatt is döntöttek a későromantika e műveinél, melyekben a zongoraszólam széltében-hosszában kiemelkedő, virtuóz, expresszív szerepet kap. Mindezt Raskin kiválóan kiaknázta, fergetegesen könnyed-magabiztos technikai háttere van, ráadásul egyaránt kiválóan beszéli Richard Strauss schumanni utóérzésből alpoki hegy-völgy magasságok-mélységek perspektíváiba tekintő német későromantikus nyelvezetét, de ha lehet mondani, még ennél is kiválóbban érti Ravel hidegfejű baszk-francia szellemességét, és a legpazarabbul érzi honfitársa mindennemű rezdüléseit, a szintén belga születésű Franck számtalan árnyalatát. Franck más-más megvilágításban felsejlően ismétlődő panorámáira világítottak rá ebben a mindenkori hegedű-zongora szonáták legvonzóbbikában a zenészek. Érdemes volt fülelni ezekre a téma-metamorfózisokra, a nüanszok mesteri kibontásaira. E sokáig ismeretlenül maradt szonáta keletkezését követően történt, úgy hat-nyolc évvel később, hogy Monet hasonló megszállottságból megfestette minduntalan ugyanazt a roueni katedrálist, több mint 30 alkalommal, mindig változó fényekben – ugyanezt a fényjátékot hangokban Franck már rég ismerte, tudta, csak visszavonultan, odabenn a párizsi Saint Clotilde orgonája mögött.
S ha már fényről esett szó, a Kaganovskiy Zenei Esték, mint Kaganovskiy Esztertől megtudtuk, már most a karácsonykor elérkezendő legfényesebb világosságra készül fokozatosan. A tekintetet az égre emelve egyelőre a legközelebbi égitest, a Hold fényének jegyében szólt a már említett Debussy-ráadás, de további csillagfények villannak majd fel az elkövetkező koncerteken is, minden hónap utolsó szerdáján.