Romantikusok szóltak szerdán a Kaganovskiy Zenei Estéken

Tóth Gábor

„Folytatódott”, így kezdjük és így folytatjuk, mert folytonossággá vált mindaz a kifogyhatatlanul igényes minőség, amit hónapról hónapra Nagyváradon képvisel tavaly áprilisi létrejötte óta a Kaganovskiy Zenei Esték, önmaga számára is mindig egyre magasabbra tett szakmai-minőségi mércével, a hozzá rendkívül vonzó közeget és befogadó szervezést nyújtó Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel partnerségben. Ünnep ez ráadásul a közönség számára, mely egyre fogékonyabb a felkínált ritka értékekre, voltaképp ki is nőtte már az érdeklődés mértéke a palota dísztermével szomszédos kamarajellegűbb szalont, ahonnan korábban akusztikai és hangulati megfontolásokból elindult ez a zenei kezdeményezés. A nagyteremben tehát most hozzávetőleg 180-an voltak jelen.

Írjuk először is a fellépő vonóscsapat összetételét, mert igazán rendkívüli volt a nemzetközi mozgósítás (Budapest, Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Nagyvárad): Artur Kaganovskiy, Simina Croitoru, Sebestyén Gabriela, Stanciu-Bognár Brigitta, Simon Csongor, Stanciu Cristian-Andrei, Toró Csilla, Ferencz István, Simon-Ammer Helga, Todor Gyöngyi, Camelia Pârcălab (hegedű), Kaganovskiy Eszter, Kardos Margit, Daniela Jula (brácsa), Kállay Ágnes, Bogdan Cocora, Maksay Csaba Zsolt (cselló), György Róbert Vilmos (nagybőgő). A kezdeményező Kaganovskiy-páros (pár a magánéletben és a zenében is) széles körből választott jó kollégákat, a csapatban helyt kapott egyaránt rutinos filharmóniás művész, fiatal zenekari szólamvezető, virtuóz szólista, sokoldalú tanár-előadóművész, zenei szaklíceumi diák.
Bruch kései, de 1920-ban még kimondani „merészelt” romantikus hagyományú stílusa miatt mondhatnánk, hogy megkésett B-dúr vonósoktettjével indult a műsor hét óra után 10 perccel. Ezt követte rövid logisztikai átrendezés után Csajkovszkij szellemes-érzelmes Valse-Scherzója, immár Artur Kaganovskiy szólójával és teljes vonószenekari felállásban, majd folytatólagosan szintúgy Csajkovszkij zárta a műsort a 6-5-3-3-1 felállású vonóskar játékában, a méltán szeretett és közismert C-dúr vonósszerenád.
Heves izzás, merészség, szenvedély, drámai mélységérzés, furfangosan sziporkázó szellemesség, szakmailag folyamatosan friss látásmód, alaposan kigondoltan adagolt konstrukciók, sok-sok egyéni karakterből-színből kicsiszoltan rezonáló csapatösszhang, mindez, de még ennél még sokkal több is megszólalt most itt. S hogy milyen pontos elképzeléssel tudja az Artur Kaganovskiy vezette kamaracsapat azt, hogy miként kell ahhoz a bizonyos megkésett német romantikához nyúlni, vagy hogyan kell konkrétan mágnesként bevonzani a hallgatót Csajkovszkij hullámzó örömkönnyei közé, az valami sokkal nehezebben megfoghatóról is árulkodik a szakmailag kiválóan szervezett precizitáson túl, nevezetesen ízlésről, arány- és stílusérzékről. Élményekkel teli utazás is volt mindez a koncert, mint mindig, de különösen igaz ez a Csajkovszkij-vonósszerenádra, mely az utazás egyik alapvető lényegéről (is) szól, hogy bár ugyanoda térünk vissza ahonnan elindultunk, mégis minden szebb és jobb lehet itthon általunk az időközben megtapasztaltak varázsa hatására.
A hangsúlyos vastapsokra két ráadás is következett a vonós-kamarazenekar játékában, Simina Croitoru, majd Artur Kaganovskiy szólóival, Csajkovszkij Mélodie (Souvenir d'un lieu cher, op. 42), Elgar Salut d'amour, így, egymás után megszólaltatva különösen találó rokon értelmű választások.
Június 21-én a szezon utolsó koncertje következik, ezután nyári szünetre megy a Kaganovskiy-csapat – Mozart és Beethoven, tematikusan pedig, ha jól tévedünk, vihar várható.