Rajzfilmzenékkel kedveskedtek a gyerekeknek a filharmóniában

Tóth Gábor

A gyermeknapi fúvóskoncert hagyománya tavaly indult el ebben a formában a filharmónia fúvósegyüttesével, akkor mindkét eseményen telt ház volt, most az első koncerten harmadrészben, a másodikon negyedrészben telt meg a nézőtér. A filharmónia, mely lassan, de látványosan átfolyik a nyári évadba, a hagyományos, úgynevezett felnőtt szimfonikus hangversenyt voltaképp most egyszerűen kiiktatta ezzel a csütörtöki gyermeknapi behelyettesítéssel.

Nem volt tehát túl népes a közönség, de a hangulat nagyszerű volt, a második koncerten ráadásul oldottabb is, mint az elsőn, itt már a zenészek is felszabadultabban játszották másodszor ugyanazt a programot. Az igazán kiváló nívójú fúvósegyüttes muzsikája köré számos tréfa, csintalanság, színpadi geg épült a műsort-játékot színesítendő, például a félremuzsikáló zenészek fejére a karmester plüsskalapáccsal kanyarintott néhányat, hogy helyrehangolja őket. A filharmónia személyzetéből is kóborolt néhány mesejelmezesre átalakult figura a nézőtéren, és a bejáratnál apró finomságokkal kedveskedtek a gyerekeknek. Mozizásra is volt lehetőség, mindegyik zenei egyveleg közben vetített képsorok foglalták össze filmvásznon a háttérben az adott rajzfilm, animációs film színesebb mozzanatait – bár ez egyértelműen elvonta a gyerekek figyelmet magáról a zenéről és a zenekarról. Húsztagú volt most a fúvósegyüttes, köztük egy bőgős és három ütős.

A műsor nagyjából hasonlított a tavalyira, de azért akadtak újdonságok. Játékkatona-induló (Parade of Wooden Soldiers) nyitotta a zenék sorát, majd többnyire kortárs animációs filmek fúvósátiratú egyvelegei következtek: A hihetetlen család (The Incredibles, 2004), Verdák (Cars, 2006), Let it go a Jégvarázsból (Frozen, 2013) – Nagy Tímea szóló énekével. Nagy sikere volt egy régi klasszikusnak, a Frédi és Béni zenéjének, eztán jött Aladdin (1992) és a Fel (Up, 2009). A soron következett darab némileg kultúrtörténeti, nevelő/ismertető célzatúnak is tekinthető, Leroy Anderson Az írógép c. szellemes alkotása, melyben Marius Bulzan játszotta a szólót az analóg őskorszak masinériáján. A folytatásban Shrek (2001) szólt, s benne a címszereplőhöz hasonlóan örökzöld I’m a Believer is, majd egy igazán új sorozat zenéje, az Addams Family-ből felcseperedett Wednesday-é (2022), s hogy a mostani gyermekek életéből se maradjon ki az ifjúsági kalandregény élménye, A Karib-tenger kalózai filmzenéje zárta a nagyjából egyórás műsort.