Emlékezés

2023.03.20. 12:46

Szilágyi Aladárra emlékeztek Váradolasziban

A három évvel ezelőtt elhunyt Szilágyi Aladár helytörténészre, szerkesztőre, a nagyvárad-olaszi református egyházközség volt presbiterére, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) egykori főgondnokára emlékeztek vasárnap délután. Farkas Antal ny. lelkész prédikált, beszédet mondott Szűcs László főszerkesztő, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Ciucur Losonczi Antonius

Az emlékezőket Dénes István-Lukács püspökhelyettes, váradolaszi lelkész köszöntötte. Rendhagyó módon nem a Bibliából olvasta fel az igét Farkas Antal ny. lelkipásztor, hanem a kezében tartott, moly ette rabruhadarabról, melyet Szilágyi Aladár édesapja, a kegyességéért meghurcolt, börtönviselt lelkész, Szilágyi Sándor hozott haza a román Gulágról: „ímé én veletek vagyok minden napon” (Máté 28, 20). Ezt a súlyos igét örökölték meg a fiai, Imre és Aladár, mely szép, becses apai hagyaték, hangsúlyozta Farkas Antal, aki a jobb megértés érdekében idézte ennek a szentírási fejezetnek a 16-tól 20-ig terjedő verseit is. Galileába hívta a feltámadott Úr a tanítványait, akik előtt megjelent. Mint egy kis család, egymásnak a jó ismerői voltak ott, ahogyan Szilágyi Aladár rokonait, barátait, tisztelőit is a váradolaszi templomba hívta Krisztus, akik annak az áldott ígéretnek a reménységével mentek el, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott jelen van közöttük, magyarázta a tiszteletes. Megjegyezte: a felolvasott igerészlet a misszió, a tanítvánnyá tételnek a parancsa, de csak azoknak jelenik meg, akik érzik az Ő hiányát. Érezzük Szilágyi Aladár hiányát is, ezért emlékezünk rá, de jó lenne, ha az úrasztala előtt álló képkeretben nem csak az ő arcát látnánk, hanem egy másik arcot is, a Jézus Krisztusét és megéreznénk a személyes megszólítást. Mert csak úgy emlékezhetünk Szilágyi Aladárra, ha előtte az Úrra emlékezünk, figyelmeztetett a tiszteletes.

Fotós: Ciucur Losonczi Antonius

Beszélt arról is Farkas Antal: kilencedikes volt Szilágyi Aladár, amikor édesapját Pankotán letartóztatták, melynek következtében, ha akadályokkal terhesen is, de Aradon leérettségizett. Később is vele volt a védelmező Isten, ámbár akkoriban tehetetlenségében, elesettségében rengeteget perlekedett vele, eltávolodva tőle. Nem csoda, hiszen érettségi után rakodómunkásnak sem vették fel, és csak nagy nehezen végezhette el Câmpinában a villamossági technikumot évfolyamelsőként, mely képesítéssel Váradon villanyszerelőként dolgozott. Több évvel később Kolozsváron elvégezte a filozófia szakot levelező tagozaton – jó humorral „elektro-filozófusnak” titulálta ezért magát. Elvétve jutott közlési lehetőséghez, a rendszerváltozás után azonban végre azzal foglalkozhatott, amivel mindig is szeretett volna: az írással, s így lett megbecsült és népszerű közíró, riporter, szerkesztő, kiadóigazgató, díjazott könyves ember tizenöt önálló kötetével.

Fotós: Ciucur Losonczi Antonius

Az emlékezést a közeli munkatárs Szűcs László főszerkesztő, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke folytatta. Felidézte, hogy Szilágyi Aladár számára az átlépés a sajtó és a kultúra világába csöppet sem volt idegen, hiszen mind a Bihari Napló, mind a Kelet-Nyugat szerkesztőségében javarészt barátai, egykor az Ady Endre irodalmi közben megismert szellemi fegyvertársai körében kezdett dolgozni, s vált igazi 21. századi polihisztorrá. A Naplónál napi rendszerességgel közölte publicisztikáit, többnyire vezércikkeket, illetve kedvenc műfaját, a glosszát művelve. Aztán pár év múltán már ő volt a kiadó vezérigazgatója. De 1990 februárjában ott volt a már legendás Kelet-Nyugat alapításánál is, szerkesztő, majd a lap főszerkesztője lett. Közben hét éven át a KREK főgondnoka, s részben ezzel párhuzamosan 1998-ig a MÚRE írott sajtóért felelő alelnöke volt. Igazából ő maga is tudta, hogy ezek a vezetői szerepek, a gyűlésezések, – bár a feladatainak mindig eleget tett –, nem az ő egyéniségére voltak szabottak. Igazi terepe az írás volt, illetve az anyaggyűjtés, a felkészülés, s jellemzője a riporteri kitartás, a megérzés, a témaérzékenység. Ezek tették egyedivé és értékessé mindazt, amihez hozzányúlt. 2002 az ő életében is a fordulópont kezdetét jelentette: jelen volt a Várad folyóirat indulásánál, majd 2004-től a Naplótól átigazolt az Erdélyi Riport hetilaphoz, megérkezve pályája zenitjére: hétről hétre szállította remek véleményanyagait, izgalmas interjúit, olvasmányos riportjait, s indult meg a számára országos ismertséget és elismertséget hozó könyveinek a sorozata. „Úgy hiszem, e minden irányú nyitottságban ragadható meg Szilágyi Aladár életműve, s így közelíthető meg az ő rokonszenves személyisége. Emléke három év múltán is élő, s közös felelősségünk, feladatunk, hogy ez így maradjon hosszú ideig, de legalább átadva az utánunk jövő nemzedéknek”, fogalmazott Szűcs László. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában