Kiértékelte tavalyi tevékenységét a nagyváradi filharmónia

Tóth Gábor

A filharmóniát Carmen Rus menedzserigazgató képviselte, a fenntartó Bihari Megyei Tanács részéről Călin Grațian Gal alelnök volt jelen. A két intézmény közötti kapcsolatok képviseletében meghívott Florin Estefan sajnos betegség miatt nem tudott eljönni. Többször írtunk már az évad műsorpolitikájában a kolozsvári román opera és a nagyváradi filharmónia közötti látványosan megmutatkozó partneri viszonyról. Nos, Estefan (in absentia is) a filharmónia igazgatótanácsának (adminisztratív testületének) a Bihar Megyei Tanács által kijelölt reprezentánsa (tavaly november óta), aki, mint Gal alelnök méltatásából kiderült, igen hatékonyan tette ezen építő-közvetítő feladatát. Az alelnök egy adott pillanatban némi freudi elszólással a nagyváradi filharmónia menedzserének is nevezte Estefant, majd rögtön korrigált, a Kolozsvári Román Nemzeti Operára, merthogy nevezett annak a menedzsere.
Első ránézésre öröm volt, hogy a filharmónia végre kilépett a pandémia alatt kialakult Facebook-posztolós és hírlevelesen üzengető egyoldalú kommunikációjából, és hosszú idő után újra személyesen szólította, hívta a sajtót párbeszédre, másrészről viszont kár, hogy több mint egyórányi statisztikával traktálta a médiát, ahelyett, hogy például idei részletesebb, konkrétabb művészeti tervekről, neves meghívott előadókról esett volna szó, talán ez a közönséget is jobban érdekelte volna. Utóbbiakkal most tehát nem szolgálhatunk. Ellenben, ami a lényeg a zeneintézményi önértékelésből: szárnyalnak a nagyváradi filharmónia statisztikai mutatói amióta Carmen Rus a menedzserigazgató (2021 óta ideiglenesen kinevezett, majd 2022. május 2-től versenyvizsgával véglegesített), márpedig az adatok nem hazudnak ugyebár.
A rendelkezésre álló adatokat, mint Gal kezdetben vázolta, a 2019-es évhez viszonyítva kellett áttekinteni, mivel a pandémia miatt úgyszólván teljesen kiesett a 2020-as és 2021-es esztendő, mint viszonyítási alap. Tehát 2019 és 2022 közötti viszonyszámokat láthattunk, hallhattunk és írunk mi is a továbbiakban. Gal természetesen dicsérte azokat a megyei tanács által tett személyzeti átalakításokat, melyek által immár hatékonyabb működésűvé lett a filharmónia – nyilván nem jár koncertekre, hogy a zenei hangzó eredményeket is hallja, szóval méltatta jó háttérműködését a zeneintézménynek, melynek korábbi 135 tagú össz-személyzete 125 főre csökkent, ám ez nem érintette a művészeti részlegeket (kórust, zenekart). Az átszervezések nyomán 11 millió lej helyett a megyei tanács most 8 és fél millió lejből működteti, tartja fenn a filharmóniát, miközben magára a személyzetre 1,01 százalékkal nőtt a költekezés: 8.489.447 lejről 8.594.000 lejre. Nagy megelégedés a megyei tanácsnak és a menedzserigazgatónak is, hogy a filharmónia teljes arculatváltáson ment át Carmen Rus és a köré át- és újraszerveződött menedzseri csapat munkája nyomán, a team mindenki szerint úgy jó és úgy kiforrott kerek egész, ahogyan most van. Ez a dinamikus szemléletváltás látható a filharmónia internetes és nyomtatott tájékoztató felületein is, leszámítva az elpárolgott magyar nyelvet. A filharmónia egyben nyitott a fiatalabb és az „átlag” (így mondta ez utóbbit Gal) közönség irányába is, valamint állandó partnerintézményeket, szponzorokat, sőt, önkénteseket vont be működésének segítésébe, a legnagyobb visszhangja pedig annak volt, hogy szó szerint kiköltözött a négy fal közül, a város és a megye igényeinek így jobban eleget téve, amiben nagy része volt az APTOR-ral (avagy Visit Oradea turizmust népszerűsítő egyesület) való jó együttműködésnek. Erre az eddig kétszer is futott nyári évad az egyik legsikeresebb bizonyíték, amire a közönség is rendkívül nagy számban és pozitívan válaszolt eddig, de továbbá pl. a szintén több ezres nagyságrendű publikumot vonzó Szecesszió Nemzetközi Napja, a Sounds of Oradea fesztivál. Ezekre tehát, akárcsak a tavaly, az idén is sort kerítenek majd nyáron, illetve ősszel. Ha már a közönségnél tartunk, kiderült, hogy a két említett év között 483 (!) százalékkal nőtt a filharmónia koncertjeinek látogatottsága, nyilván a szabadtéri több ezres rendezvények jóvoltából, s mivel ezek egy része még ingyenes is volt, így a valós helyzetet inkább a jegyeladás mutatja, ez 2019-ben 232.896 lej értékű volt, míg 2022-ben 385.814, bár ez nem veszi figyelembe az áremeléseket. Dicsérte a filharmónia továbbá, hogy a korábban inkább csak az idős korosztály alkotta közönségének átlagéletkorán sikerült jelentősen javítania. Ne tessék félreérteni, nem fiatalodtak vissza a régi törzsközönség tagjai, hanem jelenlegi számítások szerint immár a 35–55 év közöttiek adják a publikum zömét. Azt már sajtós kérdésre árulták el, hogy állandó bérleteseik száma 90 alá csökkent. A számításoknál tartva, a filharmónia komolyabb statisztikákat készül további hatékonyabb önelemzés/önjavítás céljából felállítani a Nagyváradi Egyetem szakértőinek bevonásával. 89-re nőtt viszont 43-ról az egy év alatt játszott koncertek száma. Hadd ne tegyük hozzá, hogy a minőség és a mennyiség kézenfekvő fizikai egyenletben egymáshoz hogyan is arányítható. Szó volt még a diákság, gyermekek újra bevonásáról, a nekik szóló koncertek pandémia utáni újraindításával, a kamarazenei jellegű események fokozatos visszaépítéséről az évadba, nemzetközi és hazai projektekről hasonló profilú kulturális intézményekkel – itt elsősorban a debreceni filharmóniával, a két énekkar révén ápolt jó szakmai és művészi kapcsolatról esett szó. 
Továbbra is terítéken volt a téma, hogy a nagyváradi filharmónia kórusa az egyetlen fél normával működő ilyen típusú profi művészeti énekegyüttes az egész országban, amire Gal alelnök részéről egy jellegzetes politikai elkanyarodás volt a reakció, miszerint elemzik a helyzetet, és bizonyára meg fogják találni rá a lehető legjobb megoldást. Jelezzük, ezt a helyzetet immár 25 éve nem oldották meg, illetve néhányszor majdnem, az énekkar felszámolásának szándékával... Szó esett még arról is, hogy ideje lenne felújítani jelentősen a zeneintézmény hangszerállományát, konkrétan ideje lenne létrehozni azt, mert nagyrészt saját hangszerüket használják a művészek, a hárfa pedig például annyira rossz állapotban van, hogy akad, aki vissza is utasítja a meghívást, ha játszania kellene rajta. Továbbá Carmen Rus udvariasan szintén szóvá tette a tanács-alelnök jelenlétéből profitálva, hogy egy szélesebb, vonzóbb repertoár kiépítéséhez, ami ugye a közönséget is jobban vonzza, bizony szükség lenne még zenekari posztok létrehozására.
Carmen Rus, aki ahogyan fogalmazott maga is „a barikád túloldaláról”, azaz a művészek közül (jelesül az énekkarból) átkerülve vállalta kollégái biztatására a menedzseri funkciót, szóval Rus nem utolsó sorban élt a lehetőséggel, hogy a médián keresztül is személyesen megköszönje kollégáinak a menedzseri működése óta végzett közös erőfeszítéseket a filharmónia jobbá tételéért.