„A Partiumban nem vagyunk az önfeladás népe”

Ciucur Losonczi Antonius, János Piroska

Idén zuhogó esőben zajlott az ünnepi megemlékezés. Az alaphangulatot a Himnusz közös eléneklése adta meg, a Nagyváradi Művészeti Líceum, illetve a Bihar Megyei Kulturális Központ keretében működő Francisc Hubic iskola összevont fúvószenekarának kíséretében, vezényelt Vura János tanár. Nicolae Ciucă román miniszterelnök üzenetét Dumitru Țiplea prefektus olvasta fel, míg Orbán Viktor magyar kormányfő gondolatait dr. Simon Előd, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja továbbította.

Ünnepi beszédében Meleg Vilmos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének választmányi elnöke a Nemzeti dalt idézte teljes egészében. Mint fogalmazott, azért, mert minden sora egy örök igazság. Ha ideig-óráig le is győztek minket vagy eltiportak, mindig új életre keltünk, és mindig az elsők között életünket és vérünket adtuk újból a szabadságáért. Erre buzdították a nemzetet a márciusi ifjak egyik hangadójaként Petőfi, Irinyi és társaik máig ható hitelességgel, mert szavaik és tetteik egymást erősítették. A köz javára cselekedtek, nem hátrálva és nem feladva semmit, hittel, lángolással, ifjúi lendülettel, példát mutatva tenni akarásból, hősiességből, hazaszeretetből és önfeláldozásból. A magyar nép pedig bebizonyította, hogy minden áldozatra képes a jövőjéért, a nemzeti megmaradásért, a szabadság, a jog és az önrendelkezés eléréséért.

„Ez a kiállás tiszteletet ébresztett nemzetünk iránt a világ népeiben és még ellenségeinket is elismeréssel töltötte el. És ebből a hősiességvállalásból szűkebb pátriánknak, Bihar megyének is jutott, hiszen innen került az emlékezet negyvennyolcas halhatatlan magyarjai közé a két mártír, Nagysándor József és Szacsvay Imre, és a csaknem mártírrá lett Irinyi József és Irinyi János is. Utóbbiakról még itt Nagyváradon is kevesen tudják, hogy nővérük fia az a Iosif Vulcan, akinek a szobra és emlékmúzeuma itt van a szomszédban” – jelezte Meleg Vilmos.

Arról is beszélt az ünnepség fő szónoka: a nemzet ügyét nemcsak a harctéren lehet életünk kockáztatásával szolgálni, hanem tudással és kiállással is, mindenkinek a maga helyén, ahogyan Irinyi József is tette, „mert a nemzeti érzés és elkötelezettség egy belénk ivódott örökség, őseink tetteiből fakadó kötelezettség kell, hogy legyen a nemzet megmaradása érdekében”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke ugyanakkor olyan alapértékek fontosságára is figyelmeztet bennünket, mint a keresztény hit, a család, a nemzeti érzelem, az egymásért való kiállás, a közös cél szem előtt tartása, az összefogás, a hagyomány tisztelete és az abból való lelki-szellemi építkezés megvalósítása, a nemzeti érdek sajátos képviselete. Merjünk tehát jövőt tervezni a szülőföldünkön, nem keseregni és nem feladni, hanem inkább még erősebben ragaszkodni megmaradásunkhoz. „És mi itt Erdélyben és a Partiumban nem vagyunk az önfeladás népe. Hisszük a jövőnkben, a közösségünkben. Hisszük, hogy van és lesz értelme, mint ahogyan a most ünnepelt szabadságharcunknak is volt, mert eltiprása ellenére is önbecsülésünk, nemzeti egységünk egyik megkérdőjelezhetetlen jelképévé vált. Ez 1848 március tizenötödikének mindenkori üzenete” – közölte Meleg Vilmos.

Gál Hanna Reményik Sándor Kegyelem című költeményét szavalta (felkészítő tanára Mados Andrea), Bacsó Ágnes pedig népdalt énekelt, mindketten a művészeti líceum tanulói. Az Ady Endre Líceum műsora következett, Kossuth-toborzó címmel. Fellépett az iskola néptánccsoportja, amely kalotaszegi legényest adott elő. A csoportot Piski Orsolya XI. osztályos tanuló vezeti, a koreográfiát Ádám Tamás Bendegúz XI osztályos és Diószegi Csongor X. osztályos tanulók készítették, a fiatalokat Sarkadi Viktória tanár irányította.

A koszorúzások után gyalogoshuszár- és fáklyásmenet vonult a Fő utcán keresztül a Petőfi-szoborig, ahol szintén lerótták kegyeletüket az emlékezők.

Váradon a Kodály Kórus

A fennállásának századik évfordulóját ünneplő szolnoki Kodály Kórus fellépésével zárult szerda este Nagyváradon, a római katolikus püspöki palota alagsorában a március 15-i ünnepségsorozat. A fáklyás felvonulást, illetve a Petőfi-szobor megkoszorúzását követően fél kilenctől a Fix Makerspace rendezvénytermében összegyűlt közönséget Meleg Vilmos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének választmányi elnöke köszöntötte. Az alkalomhoz illően Petőfi Dícsérsz, kedves… kezdetű versét adta elő, amelyet a költő 1847 októberében írt Nagyváradon.

A koncert anyaga két szempontból is különleges volt: amellett, hogy a kórus névadójának, Kodály Zoltán születésének 140 évfordulójára emlékeztek, az összeállításban a nemzeti ünnephez illő darabok is helyet kaptak. Így Kodály Magyar miséje, a gyerekdalok és népdalok mellett elhangzott Bárdos Lajos Erkel szózata, a Nemzeti dal Kocsár Miklóstól származó 2014-es megzenésítése, ugyanakkor trubadúr dallamokból is ízelítőt kaphatott a közönség. A koncert a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Az est végén Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott a kórusnak a fellépésért, illetve az ünnephez kapcsolódó gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel. „Olyan időket élünk, amikor nem könnyű a szabadságról beszélni, kiművelni, nem könnyű a szabadságot elérni, illetve a szabadsággal élni. A hívő emberek házában ott van a házi áldás, legyen »házi feladat«: mindegyik szó mellé tegyük oda a szabadságot. Hol hit, ott szabadság, hol szeretet, ott is szabadság. Ezt próbáljuk így ragozni magunkban, és meglátjuk, hogy milyen szép dolgok jöhetnek ki, ha ilyen keretben próbáljuk értelmezni és megélni azt, amiért a márciusi ifjak is elindultak és sokan életüket adták. Nem akármilyen szabadságról van szó, a páli szabadságra gondolok, amit Isten fiai szabadságaként fogalmazunk meg. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt műveljük, és ezt próbáljuk egymással megosztani, és akkor béke, fejlődés, tisztelettudás és kibontakozás lehet mindenki számára ezen a világon” – fogalmazott az egyházi elöljáró.