A Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki Barbu Márta tanítónőt

Szőke Ferenc

A kitüntetést a Kolozsvári Magyar Operában szervezett díszünnepségen adta át Varga Mihály pénzügyminiszter és Grezsa Csaba főkonzul. Mivel, korára való tekintettel, Barbu Márta személyesen nem tudott jelen lenni, idősebbik leánya, Deák Márta vette át az elismerést, a laudációt pedig fiatalabbik leánya, Barbu Edit olvasta fel. 

Barbu Márta tanítónő 1934. december 22-én született Margittán és tanulmányait is ott kezdte el, majd a szatmárnémeti zárdában folytatta. A tanítóképzőt Nagyváradon végezte és kihelyezéssel került Margittára 1952-ben. Hűséges maradt szülővárosához és ott tanított 1997-ig, amikor nyugdíjba vonult. Ez idő alatt sok generáció nőtt fel a keze alatt, volt olyan család, melyben a nagyszülőt és az unokát is tanította. Igazi karaktere és egyénisége a városnak, nincs olyan ember, aki ne ismerné és tisztelné. 

A tanítói hivatás szinte adott volt, hiszen édesapja, nagyapja, sőt a dédapja is tanító volt. Mondhatni, hogy tősgyökeres tanítói családból származik. „Apám lámpást adott a kezembe: folytasd, fiam” – szokta mondani. Nagy feladatot vállalt, hiszen senki nem lehet próféta a saját városában, de ő megoldotta. Ars poétikáját egy József Attila versidézettel fogalmazta meg: „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.” Az ő értelmezésében a tanító nemcsak tanít, hanem nevel is. A tanításba valamilyen módon mindig be kell lopni a nevelést. Rá kell hangolódni a gyerekek hullámhosszára és beszélgetéssel, meggyőzéssel a jó felé irányítani őket. Ezt alkalmazta és valószínűleg ez óriási sikerének egyik titka.

Hosszú lenne felsorolni mindazt, amit az évek során megvalósított. Pályája elején testnevelést tanított, hiszen fiatal korában kitűnő sportoló volt, majd tanítóként folytatta. Őszinte odaadással, szívvel-lélekkel végezte munkáját, így a módszertani és pedagógiai kör felelőse lett. Munkája során mindig a lehető legmagasabbra „tette a lécet”. A visszatekintésben segítenek a tanítónő által készített albumok, melyekben fényképek, újságcikkek, emléklapok elevenítik fel az eseményeket. Bábelőadáson 1974-ben országos II. helyezést ért el osztályával, 1978-ban az általa oktatott moderntánc csoport megyei I. helyezett lett. 1982-ben országos első helyezést ért el az általa felkészített jelképes táncot bemutató csoport. Erről tévéfelvétel is készült. 1983-ban szintén tévéfelvétel készült az általa betanított esztrád műsorról. Évekig nagy sikerrel oktatott néptáncot és moderntáncot, kisiskolásoknak és nagyobbaknak egyaránt. Olvasói kört működtetett, aktív tagja volt az Árpád-házi Szent Margit nőszövetségnek, amikor munkaerőhiány miatt úgy hozta a szükség, 1994–1996 között az RMDSZ óvodában volt óvónő. Évente több alkalommal kirándultak az osztályával helyben és távolabbi vidékekre. Nevezetességeket, botanikus kerteket látogattak. Volt olyan is, hogy egy idős néni kertjét felásták, beültették az ő irányításával, és utána követték munkájuk eredményét. Hosszú lenne mindent felsorolni, de azt hangsúlyozni kell, hogy az általa tanított kisiskolások magukkal vitték a tudás és tanulás vágyát a felsőbb osztályokba, és kiemelkedő sikereket értek el. Többen közülük doktoráltak és felelős hivatást vállaltak az oktatás vagy más pálya terén. Bizonyosságot nyert a mondás, miszerint „az első négy év meghatározhatja a jövődet”. 
Sikerült a tanítói hivatást megszerettetnie családjával is, hiszen fiatalabbik leánya a tanári pályát választotta, a margittai magyar iskolában oktat biológiát. Édesanyjához hasonlóan valószínűleg már gyerekkorában „megfertőződött”. A nagyobbik lányához is közel áll az oktatói munka, de nem ez a konkrét hivatása. 
Szakmai elismerését Kitüntetett tanító cím és oklevél nyugtázza. 2011-ben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Ezüst gyopár-díjjal jutalmazta. 2018-ban a Magyar Kultúra Életműdíjjal tüntette ki a margittai RMDSZ-szervezet. Arra a kérdésre, hogy „Mire büszke igazán?”, így válaszolt: „Arra, amikor a régi tanítványaim szeretettel megkeresnek, beszámolnak sikereikről, vagy egy kritikus helyzetben a tanító néni tanácsát kérik. Az ő szeretetük ad nekem erőt a nyugdíjas évekhez.” Arra a kérdésre pedig, hogy ha újrakezdhetné, tanítónő lenne-e, ez a válasz érkezett: „Igen. Nekem megadta ez a pálya azt, amire vágytam, amire szükségem volt. Sok száz gyereket indítottam el az élet útján. Örvendek a sikereiknek.”