1848-ra emlékeztek és emléksarkot avattak a szentjobbiak

BN-összeállítás

Szentjobbon múlt pénteken emlékeztek meg az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulójáról. Az esti alkonyatkor a megemlékezők a római katolikus templomnál gyülekeztek, majd a helyi huszárok vezetésével, fáklyák lángjának fényénél vonultak a Szent István Általános Iskola udvarán található Petőfi-szoborig. A szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesület, a helyi 9-es számú Szent István Király Cserkészcsapat, a Vadvirágok Népdalkör tagjai, valamint számtalan civil résztvevő a Kossuth-nótát énekelve vonult végig a település főutcáján.

Az iskola udvarán a helyi diákok verses-zenés előadással, a piros-fehér-zöld lobogót lengetve mutatták be megemlékező műsorukat. Seres Martin, a helyi ifjúsági szervezet elnöke moderálta az eseményeket, aki elsőként Vajda Zita Bonifácia nővért szólította mikrofonhoz. A nővér, mint a helyi iskola igazgatója, bemutatta azt az emléksarkot, amelyet az ünnepség után az iskola folyosóján avattak fel, Szent István, a Szent Jobb és magyarságunk emlékére. Ezt követően Tőtős Norbert, a település amatőr helytörténet-kutatója ismertette a szentjobbiakkal annak az elfeledett Lehóczky Józsefnek az élettörténetét, aki ’48-as honvédhadnagy, valamint római katolikus plébános, szentjobbi káplán volt. Mint mondta: „Nemcsak Pesten és nemcsak Petőfiék voltak a szabadságharc hősei. Ha egy kicsit részletesebben kutatjuk településeink múltját, szinte biztosan találunk mindenhol legalább egy helybélit, aki részt vett a szabadságharcban, aki a mi településünk hőse lehet. Nincs ez másként Szentjobbon sem. Szentjobbnak is van ’48-as hőse. Nem is akárki. Szentjobb ’48-as hősét Lehóczky Józsefnek hívták.”

Zatykó Jácint, Szentjobb község polgármestere megemlékező beszédében párhuzamot vont az 1848-as események és a ma fejlesztései között. Elmondása szerint „napjainkban, amikor fejleszteni akarjuk közösségünket, szükséges a márciusi ifjak elszántsága és akaratereje, hiszen sokszor mi is meg kell vívjuk a saját harcunkat és forradalmunkat, ha el akarunk érni valamit. De ezt mindig Szentjobbért és a szentjobbiakért tesszük.” Beszédét Orbán Vikor, Magyarország miniszterelnöke szavainak szentjobbiasított formájával zárta: „A jó Isten mindenek felett, Szentjobb mindenek előtt!”

A virágokat nem gépzene, hanem a Vadvirágok Népdalkör énekének kísérete mellett helyezték el a megemlékezők. A koszorúzás sem volt moderátor által vezényelve, hanem szépen sorban, alázatosan, néma főhajtással járultak Petőfi szobra elé mindazon egyházak, intézmények képviselői és magánszemélyek, akik egy-egy szál virággal, koszorúval tisztelegtek a szabadságharc hőseinek emléke előtt. Zatykó Jácint polgármester családjával együtt helyezett el virágot a talapzaton, a megyei RMDSZ nevében pedig Boda Gergely Zoltán megyei önkormányzati képviselő. A római katolikus egyház, az iskola diákjai, a cserkészcsapat, a népdalkör és a huszáregyesület tiszteletadása után a Himnusz eléneklése zárta a kinti megemlékezést.

Az iskola folyosóján, a bejárat mellett került kialakításra az az emléksarok, ahol helyet kaptak a magyarságunkat szimbolizáló jelképek. A Szent Korona kicsínyített mását, a Szent Jobb fából faragott reprodukcióját és több más ereklyét tartalmazó üvegvitrint Májernyik Mihály kanonok-plébános, szentjobbi címzetes apát áldotta és szentelte meg. Az emléksarok kialakításához hozzájárult Pető Csilla nyugalmazott főtanfelügyelő-helyettes is, aki szintén részt vett a megemlékezésen.