Francia szimfonikus zene a filharmóniában

Tóth Gábor

Bár jelentőségét tekintve egy világraszóló markáns zenei szemléletváltást, Debussy hangját készíti elő diszkrét eleganciájú háttérsugallatokkal Gabriel Fauré kecses franciasága, ő maga mégsem tartozik a világon (talán hazáját leszámítva) a legjátszottabb zeneszerzők közé. A koncertet ezúttal Fauré műve nyitja, az viszont már a sors iróniája, hogy ezúttal is mellőzötté vált, a filharmónia által kiemelt koncertcímben (Ravel & Berlioz) és a plakátdizájnon is (csak Ravel és Berlioz fényképe látható). Itt Váradon összesen három Fauré-művet szerepeltetett a filharmónia az elmúlt 20 évben: ezen a szviten kívül tavaly egyszer a Pavane-t, régebb néhányszor a Rekviemet, a Pelléas és Mélisande Sicilienne-tétele egymaga pedig tíz évvel ezelőtt volt műsoron. A teljes szvitet viszont különös módon épp az a zeneszerző-karmester, Sabin Pautza vezényelte itt legutóbb 2010-ben, akinek történetesen a múlt héten játszották a filharmóniában klarinétversenyét. A belga Maurice Maeterlinck szimbolista drámájához (1892) készült kísérőzenét Fauré 1898-ban írta, a szvit két évvel későbbi (1900) kivonat. Ezzel párhuzamosan Debussy hagyomány- és formabontó operát komponált ugyanerre a témára (1895–1902), de a történet megihlette Schönberget (szimfonikus költemény, 1903) és Sibeliust is (színpadi kísérőzene, 1905). Pelléas és Mélisande álom és valóság határán szárnyát bontogatni készülő, ám mégis idő előtt szárnyaszegetté vált szerelmének meséje, mely ahogyan az már drámához illő, tragikus véget ér, mindkettejük halálával. Fauré szvitjének kétségtelenül legismertebb tétele az idilli hangulatú fuvolás-hárfás Sicilienne.
Ravel fifikás-technikás, szellemes, csillogó virtuozitású G-dúr zongoraversenyét (1931) legutóbb Csíky Boldizsár zongoraművész játszotta itt a 2021-es évadzáró koncerten, tegyük hozzá: pazarul. A gyökerekhez visszakanyarodva, az 1932-es premiert követően a művet több európai városban, köztük Budapesten és Bukarestben is bemutatta Ravel Marguerite Long zongoraművésszel. Nemcsak ínyenceknek mondjuk: létezik a versenyműnek egy 1932-es ősfelvétele, melyen Ravel van feltüntetve karmesterként (valójában ő a felvételek menetét felügyelte, a karmester Pedro de Freitas Branco volt) és Marguerite Long játssza a szólót.
Berlioz Fantasztikus szimfóniáját a filharmónia két állandó dirigense mellett hallhattuk már itt korábban megszólalni 2009-ben igazán fergetegesen a magyarországi Ligeti Andrással, akinek tavalyelőtti halálát sajnos méltatlanul halk szakmai visszhang kísérte és bizonyos fokú részvéttelenség. De vezényelte itt az elmúlt két évtizedben Berlioz leghíresebb művét Ilarion-Ionescu Galați és Alexandru Lăscae is. Bölcs karmesternek és rutinos zenekarnak is nagy kihívás Berlioz mesteri-markáns szimfonikus hangszerelési virtuozitását összhangba hozni rapszodikus zenei dramaturgiájával. A programzenei alkotás alaptörténetét egy önéletrajzi ihletésű szerelmi csalódás adta, Berlioz ugyanis 1827-ben reménytelenül beleszeretett Opheliába, jobban mondva a szerepet alakító Harriet Smithsonba, ami előbb elméletben, majd később házasságként (1833–40) a gyakorlatban is keserű csalódásnak bizonyult. A szimfónia (1830) még az ifjú szerelmes művész elképzelt ópiumos lázálmain át vezeti a hallgatót, ahol egyebek mellett sor kerül egy bálra, a főhős kivégzésére, végül egy boszorkányszombatra, benne a teljes művet eddig végigkísért szerelmi rögeszme-dallam (idée fixe) triviálisan kegyetlen illúziótlanítására is.
A szerelem tehát az összekötő kapocs a hangverseny három különböző stíluskorszakot és alkotói egyéniséget bemutató francia zenei tartalmai között. Cristian Spătaru karmester a filharmónia Facebook-oldalán utal is rövid beharangozó videójában arra, miként kapcsolódik a koncert üzenete a közelgő román hagyományú dragobete napjához (szerelmesek ünnepe, február 24.).

Az idén 30. életévét töltő Cristian Spătaru először tavaly májusban vezényelt Nagyváradon, akkor is volt műsorán francia zene (Camille Saint-Saëns Haláltánca), majd szeptemberben ő nyitotta az évadot Orff Carmina buranájával, most tehát harmadszor láthatja a váradi közönség a fiatal kisinyovi dirigenst, aki a bécsi zeneakadémián tanulta a karmesterséget (tavalyelőtt diplomázott), de előtte még a zeneszerzést is. A Ravel-zongoraverseny meghívott szólistája, a brassói Adriana Paler, szintén Ausztriába elszármazott román előadó, ő 1999-ben választotta a bécsi zeneakadémiát, nemcsak zongora, de később zenetudományi és -pedagógiai tanulmányai színhelyéül is. Életrajza tanúsága szerint mára szerteágazóan aktív széles művészeti berkekben: a nemzetközi koncertezés mellett tanárként, mesterkurzus-oktatóként, versenyzsűrik tagjaként, szervező és kulturális menedzserként (pl. nemzetközi pedagógiai és művészeti kapcsolatépítésekben), a bécsi művészeti egyetemi szenátusi tagjaként, karitatív művészeti tevékenységekben stb. Paler egyébként Lisztet, Bartókot és Kurtágot is repertoárján tartja, idén megjelenő Free című debüt-albumán pedig a hírek szerint szerepel majd Ravel zenéje is.
Egy a közeljövőben esedékes rendkívüli koncertre hívjuk fel még zárásként a figyelmet. Két hét múlva, március 8-án, szerdán, nőnap tiszteletére a filharmónia énekkara lép fel, a Feel the Rhythm c. eseményre a hölgyeknek ingyenes a belépés, de előzetes regisztrációt követően. Jegyek, információk a filharmónia szokásos internetes felületein: bilete.ro, filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea.