Pozsgai Zsolt: Az ember akkor alkot, amikor fáj belül valami

Pap István

A szerző portréja címmel szervezett színházi fesztivált a nagyváradi Mária királyné Színház, ennek keretében mutatták be szombaton este Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című darabját a volt Transilvania moziból átalakított stúdióban. Ugyanaznap délben ugyanott író-olvasó találkozón is részt vett a szerző. A beszélgetésen a házigazda Daniel Vulcu, a Mária királyné Színház igazgatója, a szombat esti darab rendezője elmesélte, miképpen akadt rá Pozsgai Zsoltnak erre a darabjára, majd a beszélgetés moderátora, Simon Judit újságíró mutatta be felvezetőjében a drámaírót. Elhangzott, hogy Pozsgai Zsolt elismert szerző főként Közép-Kelet-Európában, aki sokoldalúságáról is híres, hiszen drámaírói munkássága mellett színházi előadásokat és filmeket is rendez. Pozsgai Zsolt mintegy száz darabot írt, „és ezek közül csak egy nem került színpadra” – jegyezte meg az író, aki saját munkájáról szólva elárulta: „az ember akkor ír, rendez, vagy filmet rendez, amikor fáj belül valami. Ez a vígjáték esetében is így van. A legjobb komédiát akkor lehet írni, amikor a bensődben valami nagyon nagy fájdalom van”. A továbbiakban meglepte a jelenlevőket azzal a megjegyzésével, hogy „Elsősorban költőnek érzem magam. Én igazából verseket írok, nálam a színház és a film is a versből jön, mert mindegyik tömörítő műfaj. Nekem két órában kell kibontanom azt, amit Dosztojevszkij kétezer oldalon megírt”.

Nő és történelem

Pozsgai Zsolt darabjának központi alakja a Nő. „Azért írok a nőkről, mert a nők érdekesek, tele vannak titkokkal” – mondta, hozzátéve, hogy a mai világban egyre aktuálisabb a nők szerepe. „A nők évszázada jön el, amit nagyon helyesnek is tartok. Amit a férfiak elrontottak, azt hozzák helyre a nők” – jelentette ki. Szó esett arról is, hogy Pozsgai Zsolt harminc éve ír történelmi drámákat, hogy az emberek okuljanak belőle, illetve azért, mert a történelmi dráma szembe tudja állítani az embert saját bűneivel. Megemlítette, hogy a közönség azért kedveli az ő történelmi drámáit, mert azokhoz is szólnak, akik meglátják a történelmi eseménysor és a jelen közötti párhuzamokat, de azok is jól szórakoznak, akik csak ki akarnak kapcsolódni a mindennapokból, és bele akarnak csöppenni egy régvolt világba. Daniel Vulcu közbeiktatott kérdésére válaszolva elmondta azt is, hogy nem csak a magyar múltból merít témákat történelmi drámáihoz. „Írtam én már darabot Fidel Castróról is, és van egy drámám, aminek az a címe, hogy A diktátor utolsó éjszakája, ez Ceaușescuról szól” – mondta. Arra a kérdésre, hogy miért leginkább a Liselotte és a május című darabjával futott be nemzetközi színtéren, Pozsgai Zsolt azt válaszolta: mindig arra törekedett, hogy darabjait ne csak a magyar közönség értse, ezért olyan témákat dolgoz fel, amelyek érthetők bárhol a világon, még ha magyar közegben is játszódnak. Ennek a konkrét darabnak a sikere pedig abból fakadhat, hogy a női és a férfi viszonyrendszer az utóbbi időben válság felé halad. „Amikor ezt a darabot írtam (a mű 2002-ben jelent meg – szerk. megj.), azt láttam, hogy a férfiak furcsa személyiségváltozáson esnek át, és ennek a nők isszák meg a levét, és ezt a problémát most a nők kell megoldják” – hangsúlyozta.

Az író-olvasó találkozón az előadásban játszó színészek is beszéltek az általuk alakított karakterekről, majd a moderátornak arra a kérdésére, hogy bele szokott-e szólni egy-egy darabjának a rendezésébe, Pozsgai Zsolt így válaszolt: „Ha tehetséges a rendező és a színész, akkor nem szólok bele. (…) Szeretem, ha húznak a darabjaimból, ha interpretálják a darabjaimat, mert ez azt jelenti, hogy többféleképpen meg tud jelenni egy-egy művem” – mondta, és végül hangot adott örömének, hogy a fiatal generációk egyre-másra előveszik az írásait. „Akkor érezném magam halott szerzőnek, ha elvesződne ez a kapcsolatom a fiatalokkal” – zárta szavait Pozsgai Zsolt.