Nagy sikerű koncertet adott a Tankcsapda a Szalacsi Napok második napján

D. Mészáros Elek

A három napos rendezvénysorozat már péntek kora hajnalban elkezdődött, reggel hat órakor „csőre töltött” horgászbotokkal rémisztgették a helyi tólakókat a pecások. Senkit nem zavart a bokáig érő harmatcsatak, sokkal inkább a horgászhelyek kisorsolásán izgultak, mert ugye egy jó stég akár félsikert is jelenthet. Összesen 43-an mérték össze horgásztudományukat, a kifogott uszonyosok száma alapján történt a rangsorolás. Ruska János csalija volt a legkelendőbb, 87 kifogott uszonyossal messze lekörözve társait szerezte meg az első helyet. Másodikként Bánya Attila végzett 26 hallal, míg a harmadik legjobb pecásnak a mindössze 12 éves Páll Bálint bizonyult 18 darabos horgászteljesítménnyel. A legméretesebb példány (2,5 kilogramm) Nagy László horgára akadt. 

A tó tükre már régen kisimult, mire kora délután útjára indult a szekeres falunapi hívogató. Estére pedig benépesült a Szentgyörgyi pincesor, sorra nyílt a nyár hevét még őrző nedűk rejtekének mélye. Barátok, ismerősök koccintgattak egymással és a jó kedvre vágyó vendégekkel. Az ezer pince faluja kitett magáért, bográcsüstben főtt az étel, a Zerindi fúvósok fújták a rigmust, amíg bírták, majd a helyi „örökzöld” asszonyságok nótáztak, amire a székelyhídi női és férfi kórus tagjai is rásegítettek. 

A másnap délelőtt, a Lukács-farmon focibajnoksággal indult, amelyre 14 csapat nevezett be. Mire kialakult a végeredmény, már jócskán a délutánban jártunk. Első helyen a Phoenix Diószeg végzett, második legjobbnak az Esélyünk S.E. bizonyult, őket a Lukács-farm csapata követte a rangsorolásban. Ez utóbbi gárda tagjaként, Majer Ákos érdemelte ki a legjobb játékos címet, a diószegiek Víg László vállát méltán veregethették meg, ő bizonyult a legmegbízhatóbb hálóőrnek. A gólkirály, Béres Gergő Szilágypér hírnevét öregbítette. 

A Bihari ízek gasztronómiai versenyt, amelyen mindössze öt csapat mert fakanalat ragadni, a Familia KFT nyerte üstben készült babgulyással. A faluközponti parkban a Pusztai Farkasok Ordas Nemzetségének három tagja tüsténkedett, honfoglalás-kori jurtasátor felállításával keltették a látványosságot. Akinek kedve volt, kipróbálhatta őseink fegyverét, az íjat. A gyermekek rácsodálkozhattak a játszópark érdekességeire, kézműves-foglalkozáson ügyeskedhettek, míg a felnőtteket sokkal inkább a lacikonyhák illata vonzotta. 

A hagyományokhoz híven szombat délutánra a falu széli lármafánál tartottak gyülekezőt, ahol Horváth Béla polgármester, Szabó Zsolt református lelkész, Selymes József plébános és Szabó Ödön parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. A népességfogyás, a közelben zajló háború, a világjárvány és egyebek kétségbeesésre adnak okot, de a környék infrastrukturális fejlődése vitathatatlan, ugyanakkor Isten felé fordulva mindig van remény a megmaradásra – hangzott el a beszédek során, ami a Református Dalárda szolgálatával zárult, hogy aztán a központban lévő háborús emlékműnél a falunap hivatalos megnyitójára kerülhessen sor. 

Horváth Béla amellett, hogy a háborúban elesettekre való emlékezés fontosságát hangsúlyozta, szólt a szülőföldön való megmaradásról, értékeink megőrzéséről, amiért naponta munkálkodnak. Sikerként könyvelte el a 200 éves négylyukú híd felújítását, ami egyedülálló látványosság a térségben. 2,5 millió eurót nyertek utak aszfaltozására, de közintézményeiket is folyamatosan felújítják, rendben tartják. 

Szabó Zsolt lelkipásztor a hősökre való emlékezés során nemcsak az elesettekre való odafigyelés fontosságáról szólt, hanem az itthon maradottak helytállását, a háborúkból gyakran megcsonkítva, lelki sebeket hordozva visszatértek nehéz sorsát is említve. Selymes József plébános a földi valóságon túli világról szólt, amely reménységet ad arra nézve, hogy az elesettek, az eltávozottak jutalma nem marad el, és a mában élőké sem, ha Istenre tekintve végezzük a reánk testálódott feladatokat. Bulcsu László, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke bihariként köszöntötte a bihariakat. Küzdelmeinkről szólva elmondta, hogy legnagyobb harcunkat önmagunkkal vívjuk, de van remény, mert a szétzilált nyugati világból egyre többen hazatérnek, a szülőföld, Bihar az, ami mindenkit hazavár. Szabó Ödön az értékekre való odafigyelés fontosságát hangsúlyozta, ezek közzé sorolandó a negyedszázadot megélt szalacsi faluünnep. De ilyen a boldogság megélése is, amit a mában, az elért eredményekben kell megtalálnunk. Erre ösztönző eredmény a közeljövőben megépülő sportcsarnok is.

A beszédeket követően a több szavalóversenyen sikeresen szereplő Bíró Levente diák mondott verset, énekelt az Örökzöld Asszonykórus, majd pedig az emlékmű koszorúzását követően a helyi mazsorettcsoport vette birtokban a központi teret. Látványelemekkel dúsított produkciójukkal az iskolaudvaron lévő színpadig vonultak, ahol átadták a teret a tanintézet diákjainak, akik újabb műsorszámokkal kedveskedtek a résztvevőknek. Az este folyamán koncertek követték egymást a színpadon, a várva-várt Tankcsapda fellépésére teljes egészében megtelt a kőhídnál kialakított hatalmas tér, majd pedig tűzijáték és éjszakába nyúló diszkó zárta a szombati napot.