Megújult a váradszőllősi római katolikus plébániatemplom és környezete

Ciucur Losonczi Antonius

2002-ben kezdődött el a nagyvárad-szőllősi római katolikus plébániatemplom felújítása és átalakítása, ami 2009-ig tartott, de anyagi források hiányában nem sikerült teljesen megvalósítani. A munkálatok ugyan félbeszakadtak, de azért 90–95 százalékban el lettek végezve, magyarázta portálunknak Kruzslitz Imre plébános, aki két éve szolgál az egyházközségben. Váratott még magára például a körmeneti járda rendbetétele, melyet az idő vasfoga kikezdett, illetve a munkálatokat is megsínylette, így szükségessé vált a teljes cseréje. Elmaradt a területrendezés is, a templom melletti térnek és a felhajtónak a kialakítása. Az i-re a pontot úgymond csak az elmúlt hónapokban sikerült feltenni, 2021–2022-ben, a magyar kormány finanszírozásával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatán keresztül, így végre lezárulhatott egy húszéves folyamat.

A templom egyébként Nagyvárad legrégebbi római katolikus szent hajléka, „idősebb” még a székesegyháznál és a Szent László templomnál is. Majd 300 éves, pár év múlva fogják tehát ünnepelni a felszentelésének tricenteriumát. Külön örömre ad tehát okot, hogy az évfordulón egy kívül-belül megszépült templomban emlékezhetnek majd.

Váradszőllősön is húsvétkor és a templombúcsú alkalmával tartanak körmenetet, az idén a Szentháromság vasárnapján megtartott búcsús szentmisén már kész volt járda, így húsz év szünet ismét tudtak rajta körmenetet tartani. A negyedben egyébként csak néhány száz római katolikus él, de ezzel együtt a vasárnapi miséken való részvételük aránya átlagon felüli. „Látszik, hogy az itt élőknek fontos a magyarságuk, a megmaradásuk, és hangsúlyt fektetnek a hitéletükre” – mondta a tisztelendő.

A mostani renoválásra közel 15 millió forintot kapott az egyházközség a BGA-tól, illetve a hívek is nagyvonalúan hozzájárultak a költségekhez, összesen tehát legalább 16 millió forintba került a befektetés. Felújították a kerítést is, teljes hosszában, lefestették a vas- és betonrészeket, pótolták a hiányzó darabokat. Sajnos az elmúlt két évtizedben a templom lábazatán a vakolat sok helyen lehullt, ezért azt is ki kellett javítani. A sekrestye megpróbált „elválni” a templomtól – valószínűleg a tömbházaknak az építése miatt –, ezért statikailag meg kellett azt erősíteni. Az egyik legátfogóbb munka a beltérben zajlott, ahol új karzatot alakítottak ki, mert a régi balesetveszélyes volt. Sikerült restaurálni a 18. században készült második bejárati kaput is, valamint parkolóhelyeket létesítettek a templom mellett. Még az előző ütemben elkészült három külső szobor: a Boldogságos Szűzanyáé márványból, valamint a Szent Istváné és a Szent Imréé betonból, ezeket felhelyezték a homlokzatra.

Az a terv is megvalósult ugyanakkor, hogy a templom nemcsak a liturgiák idején, hanem napközben is nyitva legyen, lehetőséget biztosítva ezáltal az imádkozásra, a léleknek az Istenhez való emelésére, hiszen végső soron egy templom ezt a célt szolgálja – fogalmazott Kruzslitz Imre.