Szimbolikus térhódítás Nagyvárad főterén

János Piroska

„A kollektív emlékezet megteremtése összefügg a társadalom azon igényével, hogy a jelenét legitimálja, illetve, hogy megteremtsen egyfajta folytonosságot a történeti térben, emiatt mint folytonos küzdelem jelentkezik és az idők során a szimbolikus harcok formáját ölti. Jelenleg szimbolikus térhódítás zajlik az egész Kárpát-medencében, minden magyarok által is lakott, határon túlra került városban tapasztalható kisebb vagy nagyobb szinten” – vezette fel a Nagyvárad Szent László-terén közel háromszáz évre visszamenőleg tapasztalt jelenséget dr. Fleisz János történész. A város történelmének ismertetését követően ugyanis elhangzott, a főtéri szoborállítások kezdete 1739-ig vezethető vissza, június 27-én a katolikus egyház akkor emeltette ugyanis Szent László barokk szobrát, amelyet 1893-ban váltott az akkori elöljárók megítélése szerint a fejlődő városhoz illő impozánsabb Szent László-szobor. 

A jelenleg a székesegyház előtt álló alkotás 1923. július 13-ig állt a Szent László-tér központi helyén. Ebben az időszakban állt a téren az a „mellékszobor” is, amelyet a nemzeti áldozatkészség szobrából induló országos mozgalomhoz kapcsolódóan állítottak fel a nagyváradi negyedik honvédgyalogezred katonáinak emlékére; ezt 1917. június 17-én avatták fel, és 1919 májusában nyoma veszett. 1924. november 24-én avatták fel I. Ferdinánd román király szobrát, ez a dátum tekinthető a román szimbolikus térfoglalás kezdetének. Ferdinánd király szobra 1940. szeptember 2-ig állt a főtéren. Az előadó megcáfolta azt a tévhitet, amely szerint a magyar katonák tüntették volna el a szobrot, elmondása szerint a románok szeptember első napjaiban az értékesebb dolgaikat vonattal vitték ki a városból, köztük lehetett a szobor is, amit Belényesen, a kijelölt új megyeközpontban fel is állították, a szovjetek bevonulása után eltávolították, ezt követően eltűnt. Nagyváradon csak az üres szobortalapzat maradt, ahova a magyar városvezetés egy, egykoron a várban álló lovasszobrot kívánt állítani a városalapítónak, erre azonban a rövid idő miatt nem kerülhetett sor. 1940 decembere és 1944 októbere között eképpen a magyar országzászló lobogott a főtéren. 1945 és 1990 között a szovjet katonák emlékműve, 1994-től Mihai vajda szobra uralta a főteret 2019-ig. Emanuil Gojdu szobra 1988-ban került a főtérre, 2015-ig állt itt. Szent Pio szobrát 2002-ben avatták fel, az olaszországi Rimini városának ajándéka. A 2018–2019 közötti időszak a szoborállítások éve volt Nagyváradon, ekkor avatták fel Roman Ciorogariu, Demetriu Radu püspökök, illetve Iuliu Maniu szobrát, majd 2019 május 24-én ismét I. Ferdinánd király szobra került vissza a központi helyre.

 „Nagyvárad főtere hűen tükrözi a város sorsát és jelenkori történetének főbb szakaszait is. A szimbólumok harca azonban már az elején elkezdődött, az első Szent László-szobor esetében ez még az egyházi vonalon ment, keresztény szimbólum, és főleg a katolikus egyháznak a szimbóluma volt. Ez ekkor még nem jelentkezett kimondott harcként, inkább a legitimitás kérdéseként jelent meg, a határváltozásokkal azonban folyamatosan elmélyült ez a harc, Nagyváradon ezekben az időkben két nemzetépítő törekvés került szembe. Ha széjjelnézünk ma a Szent László-téren, akkor egy román nemzeti térként jelenik meg. A város lakossága mára megváltozott, nem várhatjuk el, hogy úgy nézzen ki a városközpont, mint az 1700–1800-as években, de úgy érzem, hogy mindenképpen figyelembe kellene venni a magyarság szimbólumait. Ha elég erősek vagyunk ahhoz, hogy közösségként kiálljunk szimbólumainkért, akkor ezt a városvezetés is figyelembe kell vegye” – zárta előadását a történész.
Az előadást követően Balázs D. Attila a 2020 novemberében, a trianoni emlékév kapcsán megjelent Elrabolt Hungária című albumot mutatta be, amelynek Pataki Tamással együtt társszerzője, és amelynek anyagát nemrégiben a Patrióták egyesülete meg is filmesített. Ezeket a „megfilmesített képeslapokat” bárki megtekintheti a regimagyarorszag.hu honlapon. Köztük több Bihar megyei vonatkozású videó is megtalálható: Nagyvárad mellett Püspök- és Félixfürdő, Bélfenyér, Biharfüred, Élesd, Rév, Bihardiószeg több mint száz évvel ezelőtti életképei elevenednek meg. A bemutató alkalmával a programfelelős Magyar Polgári Egyesület egy kisebb kiállítást rendezett be az albumban fellelhető, Nagyvárad főteréről készült képeslapokból.

Fotók: Facebook/Szent László Napok