Ady 250: Adósak maradtak egy ajtónyitással

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünneplőket Kirkósa Enikő tanárnő köszöntötte. Vad Márta igazgatónő úgy fogalmazott: „Megható, s ugyanakkor felemelő pillanat belegondolni, hogy nekünk adatott meg, hogy együtt lehessünk egy 250 éves évfordulót megünnepelni. Ritka pillanat egy 250. születésnapra meghívva lenni, hát még megszervezni! 250 évvel ezelőtt, 1772 szeptemberében hat orsolyita nővér indította el a leányok tanítását ebben az épületben, s ma itt vagyunk, 750 diákkal ünneplünk az iskolában. A mai nap ünnep és öröm. A mai nap a hála és köszönet napja. Köszönet, hogy voltunk, vagyunk, leszünk: leszünk, mert vagyunk, vagyunk, mert voltunk".

Böcskei László római katolikus megyés püspök - utalva arra, hogy egy konferenciáról érkezett, melyet a püspöki palota pincéjében szerveztek -, megjegyezte: 250 évvel ezelőtt, amikor az orsolyita nővérek Nagyváradra jöttek, szintén lementek az alapokhoz, hogy ott kezdjék az építkezést, hogy aztán kibontakozhasson ennek eredményeképpen sok szép és jó, az egész régió javára. Közvetlenül hozzájárultak az egész közösség fejlődéséhez, lelkiismeretesen végezték szolgálatukat, melynek nyomait mindannyian érzékelhetjük. Volt és van iskolánk, ahová össze lehet gyűjteni a gyermekeket, nevelni és tanítani őket - és ezt értékelnünk kell, hiszen nem mindenki számára magától értetődő, hogy ez így természetes, még napjainkban sem. Elég, ha arra gondolunk, hogy mi történik mostanság Marosvásárhelyen. Arra is felhívta a figyelmet az egyházmegye vezetője: a püspöki palota első emeletén ki van állítva az a monumentális kép, mely Szenczy István kanonokot örökítette meg az iskolaalapítás pillanatában, és erre, mint egy zarándokhelyre is lehet tekinteni, mely felidézi a múltat, a kezdetet. Nekünk pedig a feladatunk a további építkezés, tette hozzá. Azt is megjegyezte: van egy fal, ami elzárja azt az ajtót, melyen keresztül hajdan a nővérek az oratóriumba mentek lelki erőt meríteni. „Adósak maradtunk tehát még egy ajtónyitással, amire akkor kerülhet majd sor, amikor olyan lelkülettel fogunk tudni keresztül haladni rajta és a templomba menni töltekezni, amilyen szellemiségben tették ezt egykor az orsolyita nővérek”, mondta a főpásztor.

Csűry István református püspök a Bibliaolvasó kalauzt idézte: „Ha a gyökér szent, az ágak is szentek lesznek”. Hangsúlyozta: ebben a jövőidejűség a lényeg, ami azt jelenti, hogy a közös tőhöz mindig vissza lehet jutni, és ha bízunk Istenben, akkor a fa ágai mindenkor gyümölcsöt fognak teremni. Felidézte: 51 éve ő is ebbe az iskolába került. Nem volt a legszorgalmasabb, mégis püspök lett belőle, ezt pedig azt bizonyítja, hogy Istennek van humora, és legyünk optimisták, mert a hívő ember mindent elérhet.

Cseke Attila fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter rámutatott: a 250 év lehet sok és kevés is, szerinte azonban egyik sem, inkább megfelelő. Megfelelő annak a társadalmi kihívásnak, mely létrehozta az iskolát, és megfelelő akkor is, ha napjainkban mindenki tudatosítja azt, hogy szerepe és felelőssége van abban, hogy miként teszi a kötelességét és használja ki a kínálkozó lehetőségeket. Horea Abrudan főtanfelügyelő azt emelte ki, hogy Ady líceum diákjai eredményei önmagukért beszélnek, Arina Moș alpolgármester pedig hangsúlyozta, hogy az oktatásnak milyen nemes hagyományai vannak Váradon.

Demeter Katalin, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja - szintén volt adys - úgy vélte: a hit sziklájára épített iskola nem maradhatott volna meg papjai, a pedagógusok, az itt dolgozók nélkül, és ha ezen épület falai közt nem nevelnek, hanem csak oktatnak, ha nem formálják testét, lelkét, szellemét az itt tanuló generációknak.

Szabó Ödön parlamenti képviselő azon meggyőződésének adott hangot: Isten jól rendezi az időpontokat, hiszen öt egymást követő hétvégén az életet ünnepeltük, kezdve a feltámadással, és folytatva a búzaszenteléssel, illetve anyák napjával egészen a hermás körmenetig. A továbbiakban szót kapott Popper Enikő, a szülőbizottság elnöke is.

Ady Endre verseiből készült összeállításukat mutatták be a Kozma Éva tanárnő által felkészített diákok, majd pedig a Csillagocska népi zenekar tagjainak zenei összeállítását láthatták-hallhatták a jelenlevők. Ezt követően mezőségi táncot adtak elő a IX-XII-sek. A fellépők a váradi Csillagocska, illetve az árpádi, micskei, mihályfalvi, paptamási, szalárdi, tárkányi néptánccsoportok tagjai, akik a zene közös nyelvében találtak itt egymásra, felkészítőjük Sarkadi Viktória tanárnő volt. Lélekemelő pillanatra kerül sor: az iskolazászló bevonulása, majd átadása következett. A lobogót átadták Kürth-Varsoczky Réka és Zalányi Alex XII-es, átvették Oláh Johanna és Kóródi Viktor XI-es diákok. Ötödikes diákok - Frantiu Tamás és Póti Ákos - verssel köszöntötték a zászlót, az elhangzott költeményt Horváth Dalma Boróka XI-es diák írta erre az alkalomra. Franciska orsolyita nővér tartott előadást az orsolyita rendről, az Orsolya-rendi nővérek mindennapjairól. Az ünnepség a Szent Anna templomban tartott hálaadó ájtatossággal ért véget.