Elkezdődött az idei nagyhét

Ciucur Losonczi Antonius

Szebb díszlet mellett, mint az impozáns püspöki palota és a virágzó magnóliafák, nem is kezdődhetett volna el az idei nagyhét Nagyváradon. A virágvasárnapi ünnepi szertartás részeként délelőtt 11 órakor a püspöki palota előtti téren barkaszentelésre került sor, ahonnan Böcskei László megyés püspök, Martin Roos ny. temesvári megyés püspök, Fodor József általános helynök, az asszisztencia és a hívek körmenetben vonultak be a székesegyházba.

Elmélkedésében az egyházmegye főpásztora kiemelte, hogy a virágvasárnapi liturgia kiemelkedő részei Jézus jeruzsálemi bevonulását, elítélését, szenvedését és kereszthalálát idézik fel. Ezen mozzanatok középpontjában Jézus áll, a tanítványai és a nép, akik mindannyian részt vállalnak az eseményekben. Nemcsak a szemlélői azonban a legtöbben, hanem valamilyen magatartást is tanúsítanak, s ezáltal egyfajta személyes viszonyba kerülnek Vele, aminek kibontakozó következményei lesznek az elkövetkezendő napokban. Istennek hála, két év elteltével ismét a hagyományos módon tudunk ünnepelni. Nemcsak emlékezünk, és egyúttal felidézzük a történteket, hanem olyan életbevágóan fontos eseményekre koncentrálunk, melyeknek hatása elől ma élő keresztényekként sem zárkózhatunk el. A saját magunk állásfoglalása vezet el ugyanis a húsvét méltó megünnepléséhez, csak ekképpen tudjuk megtapasztalni ennek megújító erejét az életünkben. Feladatunknak kell tekintsük ezért, hogy kimozduljunk megszokott kényelmünkből, győzzük le a szorongásainkat, az előítéleteinket és a fenntartásainkat, hogy mi is őszintén tudjunk haladni Jézussal. Őt keressük a tömegben, rá összpontosítsunk. Engedjük, hogy meghitt kapcsolatba kerüljünk és érezzünk együtt Jézussal, amikor szenved, engedjünk a keresztre feszítés erőszakának, hogy aztán Vele együtt támadhassunk fel előbb itt, majd az örökkévalóságban, tanácsolta a püspök.

Arra is felhívta a figyelmet a szentmise szónoka, hogy Szent János evangélista beszámolója szerint két tanítvány kapott szerepet, hogy a jeruzsálemi bevonulás részleteivel foglalkozzanak, s megfelelően előkészítsék ezt. Magatartásuk eltér a korábban megszokottól, mivel Jézus ezúttal ünnepélyesen jelezni akarta uralma kiváltságát, melyet addig szavakkal és sok tettel, csodával bizonyított. Elérkezett ugyanis az ideje annak, hogy beteljesedjen az Atya terve az emberiség megváltására vonatkozóan. A két tanítvány eleinte nem értette meg a feladata jelentőségét, de megtették, amit kért tőlük Jézus, s elragadta őket a történések hangulata. Mindenesetre együtt haladtak vele – de vajon mi hogyan tennénk szebbé a Jézus útját? Tudunk-e együttérzők lenni vele most, 2022-ben, azáltal, hogy a kiengesztelődés útjára lépünk, és áldozatot vállalunk úgy, hogy tiszteljük és szeretjük egymást, és csak jót mondunk a másikra? Sikerül-e valóban csatlakoznunk hozzá, hogy szívbéli legyen a hozsannázásunk? „Nyitott a kérdés tehát: hogyan és kivel vonulunk mi most, kit fogadunk el útitársunknak. Mert a meghívás napjainkban is szól, és számunkra egyértelmű kell legyen, hogy Jézust kövessük az új élet felé!”, fogalmazott a főpásztor.