Jubiláns házaspárok megáldása a római katolikus székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius 

Elmélkedésében három dologra hívta fel a figyelmet Böcskei László. Az első, hogy a római katolikus egyház minden évben külön napot szentel annak, hogy megemlékezzen Krisztus Urunk megkeresztelkedésének napjáról. Jó alkalom ez arra, hogy a saját megkeresztelésünkre is gondoljunk, hiszen ez is hozzátartozik a személyazonosságunkhoz. Isten gyermekeivé lettünk ezáltal, mely új utat mutatott számunkra. 

Tekinthetjük tehát ezt meghívásnak is arra, hogy felsorakozzunk Jézus tanítványai mellé. Lélekben ugyanakkor zarándokoljunk a Jordán partjára, hogy vállalva a Vele való közösséget, új emberként állhassunk a világ elé, erőfeszítéseket is téve, és akár áldozatokat hozva annak érdekében, hogy érezzük keresztségünknek az olyan gyümölcseit, mint a szeretet, a megbocsátás, az őszinteség, az igazra és a jóra való törekvés. 

A második dolog, amit kiemelt a megyés püspök, az volt, hogy a hívek ne feledkezzenek meg, Ferenc pápa imaszándékát követve, az üldözött keresztényekről sem, hiszen sajnos napjainkban is vannak a Földön olyan helyek, ahol emberek atrocitásoknak, negatív megkülönböztetéseknek vannak kitéve amiatt, mert meg lettek keresztelve. 

Végül, de nem utolsósorban, az egyházmegye főpásztora köszöntötte azokat a házaspárokat, akik az elmúlt esztendőben kerek házassági évfordulót ünnepeltek. Egy történetet mesélt el, mely szerint az ünnepek elmúltával egy fiatal lány elkezdte elpakolni a díszeket, a betlehemi figurákat. 

Több angyalt is elcsomagolt, az utolsót azonban nem, annak reményében, hogy a karácsony öröme a hétköznapokban is megmarad, ha ránéz. A mese úgy folytatódott, hogy később beszélgetett is egymással a lány és az angyal. Ha valami bántotta a lányt vagy szomorú volt, az angyal azt javasolta neki, hogy a terhét dobja a kosarába. Teltek a napok, hetek, és a lány azt vette észre, hogy hiába „dobja be” a nehézségeit, a fájdalmait, a kosár valahogy mindig üres. Amikor ezt észrevételezte az angyalnak, az elmagyarázta neki, hogy a terhei a jászolhoz, illetve pontosan a benne levő Kisded szívére kerülnek, és a vele való találkozás, az együttlét öröme tünteti el a boldogtalanságát. 

Valahogy így vannak a jubiláns házaspárok is: minden, egymás társaságában töltött pillanat számukra különlegesen fontos, s azért tudtak olyan sokáig hűségben együtt maradni, mert türelmesek voltak, az esetleges viszályaikat, nézeteltéréseiket beletették egy láthatatlan kosárba – fejtette ki a megyés püspök. 

A szentmise végén 22 házaspárnak adott át Böcskei László nemcsak egy-egy oklevelet, hanem gyöngyből készült rózsafüzért is, hogy ahogyan a gyöngyök kapcsolódnak egymáshoz, ők is maradjanak közösségben, illetve legyen, amibe kapaszkodjanak, ha bajban érzik magukat.