„Vegyétek Szent János szeretetét!”

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm apát megjegyezte: talán furcsának tűnhet, hogy karácsony nyolcadában a felolvasott evangéliumi részlet arról számolt be, hogy az apostolok Jézus sírjához siettek, ahol szembesültek a feltámadás tényével, de ennek az a magyarázata, hogy Szent János a szeretet apostolaként van számontartva. Ő volt a legfiatalabb tanítvány, és a hagyomány szerint Jézus nagy szeretettel volt iránta. Mivel ő volt a legkisebb, talán több mindent megengedett neki, elnézőbb volt vele szemben, ahogyan a családokban is a legkisebb gyermeknek több minden szabad. Ez a szeretet több téren is megnyilvánult, és fontos megértenünk, hogy nemcsak Jézus szerette Jánost, hanem János is az Urat, de nem önző módon. Tudta, hogy Szent Péter lett kiválasztva arra, hogy majd vezesse az egyházat, és ebbe belenyugodott. Bár hamarabb ért a sírhoz, mégis megvárta Pétert, nem nyomult, vagy lökte őt félre, hanem hagyta, hogy Péteré legyen az elsőbbség. A Szent János-i szeretet tehát arról is szól, hogy a tekintélyt tisztelve, elfogadta Jézus döntését. Kérjük ezért a pártfogását, hogy a mi szeretetünk is legyen önzetlen.

Egy másik történet azt meséli el, hogy Jánost megpróbálták vértanúvá tenni, de nem ártott neki a mérgezett bor, ezért aztán a kőbányáknak a vidékére száműzték, ott írta meg az Apokalipszist, a Szentírásnak az utolsó könyvét. Máskor a latin kapunál forró olajban akarták megsütni, de ez esetben is megmenekült, mert a szeretetével elnyerte Isten kegyelmét.

Arról is beszélt az apát: a premontreieknél a borszentelés végén a hagyomány szerint a templomhajóban megterítették Szent Jánosnak az asztalát, arra égő gyertyát tettek, és gyakorlatilag a pap úgy kínálta a megszentelt bort, hogy „Vegyétek Szent János szeretetét!”.

A bornak érdekes szimbolikus jelentései is vannak. Az első szőlőműves az özönvíz után Noé volt, aki a hegy levétől megrészegedett, és meztelenül elfeküdt a sátrában. Két nagyobbik fia gúnyt űzött ezért belőle, viszont a legkisebb betakarta, és emiatt áldást nyert. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy a szőlőtermesztés újdonságot hozott a teremtett világba. Egy új élet kezdetét jelképezi, és ezért áldanak karácsonykor bort, mely így ugyancsak egy új élet szimbólumává válik, és egy új szövetség vérévé tud majd átlényegülni nagycsütörtökön az Úrnak az asztalán. „Amikor tehát szenteltetjük a bort, vagy szentelt bor veszünk magunkhoz, akkor tanúságot teszünk arról, hogy a megváltott világ korszakát éljük”- fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm.