Jazz és világzene találkozása Nagyváradon

Pap István

A nagyváradi Magyar Kultúra Napi ünnepségek idei programja jelezte azt, hogy a koronavírus-járvány (átmeneti?) enyhülésével kezd újraéledni a zenei és fesztiválélet. Ennek jeleként immár olyan közismert, mondhatni sztárelőadókat hívtak meg az eseménysorozatra, mint a Hot Jazz Band, vagy Lajkó Félix, akit szombat este láthattunk a vár nyári színpadán.

Lajkó Félix és zenésztársa, Kurina Kornél jazzgitáros este háromnegyed kilenc óra magasságában lépett színpadra. Aki már hallott Lajkó Félixet élőben játszani, megtapasztalhatta, hogy amint az előadóművész kezébe veszi a hangszert és megszólaltatja az első hangokat, azonnal megteremtődik egy különleges állapot, amelyben mintegy megtörténik a zene. Lajkó Félix azok közül a virtuózok közül való – és tulajdonképpen csak azok az igazi virtuózok –, akik nem egyszerűen megcsillogtatják hangszeres tudásukat, hanem együtt élnek a színpadon a zenével és a hangszerükkel, így a virtuozitás az ő előadásukban nem pusztán bűvészmutatvány, hanem áradó zene. Ez az áradás különösen jellemzi Lajkó Félix zenéjét, aki az érzelmi hullámzásoknak megfelelően hol erőteljesen, hol visszafogottan és mindvégig nemcsak a hegedű és a citera, hanem a közönség bensejét is megpendítve játssza megszállottan saját zenéjét. A szombat esti koncert is így zajlott le: szavak és átkötő szövegek nélkül, kizárólag a zene volt az a közvetítő esemény, amely megteremtette a kapcsolatot ember és ember között.

Két külön világ

A több mint egyórás koncert meglepetésvendége Kurina Kornél gitáros volt, mivel egyetlen beharangozóban sem szerepelt az, hogy kivel fog muzsikálni Lajkó Félix, így akár azt is lehetett gondolni, hogy szólófellépés lesz. De nem: a vajdasági gitáros nem egyszerűen csak egy vendég volt, aki egy-egy szerzemény előadásában közreműködött, hanem integráns része volt a produkciónak, úgyhogy nyugodtan írhatjuk azt, hogy szombaton este a Lajkó-Kurina duó koncertezett. Ez a felállás a műsor egészét meghatározta, mert a Lajkó Félix által elővezetett népzenei- világzenei muzsikából táplálkozó zenei motívumok jazzes jelleget kaptak Kurina Kornél játékának köszönhetően. Érdekes zenei világ teremtődött meg, noha a végeredmény érzésem szerint nem mindig állt össze igazi zenei ötvözetté. Az elhangzott zenei anyag struktúrája alapvetően improvizatív jellegű volt, mely a muzsikusok hangszeres párbeszédére épült, és bár sok érdekes invenciózus zenei fordulat született meg az együtt muzsikálás során, de voltak olyan szakaszok is, amikor a hegedű és gitár úgymond eljátszott egymás mellett, és valahogy nem érett össze a két zenei világ. Mindazonáltal voltak nagy pillanatok a koncerten: a nyitó szerzemény máris egy zenei telitalálat volt, mint ahogy Lajkó Félix citerán előadott szerzeménye is kiemelésre méltó. Persze a hegedűvirtuóz lendületes improvizációi mindig élményszámba mentek és Kurina Kornél szólói is tetszetősek voltak. A közönségnek a késő esti órákig kitartó része hangos tetszésnyilvánítással fejezte ki óhaját, hogy szívesen hallgatná még a duót, és a két művész megértette az üzenetet: Lajkó Félix és Kurina Kornél egy ráadásszámmal köszöntek el a váradi publikumtól.

Fotók: Alexandru Nițescu