Filharmónia

2021.02.23. 15:38

Operett- és slágerzene szólt magyarországi előadókkal

Operett Gálaest a Budapesti Operettszínház előadóival – ez volt a hivatalos reklámszalagcíme a nagyváradi filharmónia termében február 19-én, péntek este hét órakor, ismert magyarországi énekesek által megtartott másfél órás műsornak, mely a kötelező nézőtéri távolságtartással számolva ún. „pandémiás telt házat” eredményezett.

Tóth Gábor

Az egy kalap alá vett három közismert énekes előadó közül ketten valóban aktív tagjai az operettszínháznak: Bódi Barbara és Peller Károly. A húzó név, Gergely Róbert viszont önmagában ettől eltérő zenei világot képvisel a magyar előadói-színházi palettán, s ez az est műsorösszeállításában is körvonalazódott.

Mindjárt az esemény elején, egy katonásan hangos, kizárólag román nyelvű felszólítás figyelmeztette a hangszórókból a magyar közönséget – szép gesztus –, hogy mihez tartsa magát mindenki az est folyamán a pandémia miatt, nehogy már a lazítani vágyók véletlenül feledjék egy kicsit, hol is élnek, és mi is az aktuális világkrízis-helyzet. De, azután máris következhetett a szórakoztató műsor.

Nem először szervez a marosvásárhelyi Defender Star Management ún. operettgálát Nagyváradon, illetve akárcsak most is, többhelyszínes erdélyi kiszállásos formában. Korábban is írtunk már ilyen típusú rendezvényről, akkor is, most is ugyanaz a helyzet: nehéz lenyelni, hogy csak így, zenei negatívra rutinosan rádalolva, sokszor kényszerűen ráhadarva, a közönség és a színpadon éneklők élő interakciójának lehetőségét tulajdonképpen teljesen kizárva lehet csak megoldani ezt az egészet, a duettekben ráadásul ez még fél kézzel ölelős mikrofonos szerelmi vallomásos groteszk jeleneteket is eredményez. Nos, csak a kolozsvári magyar operásoknak van minimum két olyan azonnal mozgósítható csipet-csapata, akik ezt élő hangszeres kamarakísérettel bevállalnák akusztikus hakninak, és persze lokális erőforrások is lennének erre. De hát ilyen bejáratott futószalagos műfaj is adatott mindenkinek, akinek 40–50 lejes jegyáron ez kell, egy olyan városban, ahol sajnos rég kihalóban van az értékesebb fajta, igazi, teljes igényű operett, pedig közönség ezek szerint lenne rá.

A pozitív súlypont most inkább a magyarországi vendégművészekkel való találkozáson volt, hiszen, amint az az est folyamán elhangzott, ők közönség előtt már tavaly november óta nem léphettek fel odahaza, hát akkor legalább itt... Gondolom a sok kihagyás miatt is indulhatott kicsit visszafogottabban a program Peller Károly Budapest-egyvelegével (Legyen a Horváth-kertben Budán, Hétre ma várom a Nemzetinél, Jöjjön ki Óbudára), de aztán lassanként az előadók és a közönség hangulata-bizalma is lazább lett. Bódi Barbarát továbbra is csak dicsérni lehet hangi adottságaiért, ő volt az est folyamán az, aki nagyjából a műsor első harmadához közeledve egy végre vastapsra méltó produkcióval (Köszönöm, hogy imádott) tört jeget. Ahogyan már említettük, Gergely Róbert magánszámokkal készült, nem keveredett az őt felváltva megszólaló Bódi-Peller kettős operettzenéjébe, kivéve persze a finálét, ahol majd mindhárman a „Hajmási”-ra búcsúztak a közönségtől.

Azért az est során elhangzott 27 közkedvelt dallamból válogassunk néhány címet azok kedvéért is, akiknek nem futotta jegyre. Gergely Róbert előadásából nem maradhatott el a 30 évvel ezelőtt kiadott Emanuelle-dal és a Karolina sem, de elhangzott az Egy esős vasárnap délután, Kicsit szomorkás a hangulatom és egy Szécsi Pál-emlékcsokor is, benne sajnos egy agyonhangosított, széttechnósított ritmusú Egy szál harangvirággal. Viszont énekelt Gergely Róbert saját szerzeményt is: Olyan jó ez így. Peller és Bódi Eisemann Mihály-összeállításában megszólalt a Pá, kis aranyom, pá, a Hosszú az éjszaka, és persze elmaradhatatlanok voltak Kálmán Imre aranykori muzsikájának, a Csárdáskirálynő c. operettnek betétdalai: Emlékszel még?, Jaj, cica, Te rongyos élet (ropogós, sőt akrobatikus táncoskomikusi elemekkel), Húzzad csak kivilágos virradatig. Ez utóbbiakhoz lett volna rendes kísérőtapsra is igény a közönség részéről, ha nem expresszvonat tempóban dübörög el a nagyváradi „vidéki állomás” mellett a kihangosított zenei negatívos fellépés. S ha már a vonatnál tartunk, végül egy rövid utazás is belefért a mostani korlátozásokba: Délibábos Hortobágyon és Szép város Kolozsvár. Az estet álló vastapssal visszakövetelt ráadás, a már említett Hajmási Péter, Hajmási Pál zárta, amire kivételesen összeállt a teljes énekes-táncos hármas.

A szerző felvétele

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában