Gyászhírek, 2020. október 30.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket… s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11,4) Könnyes szemmel, fájó szívvel búcsúzunk a szeretett feleségtől, drága édesanyától, nagymamától testvértől és keresztanyától, SZILÁGYI JULIANNÁTÓL, aki 71 éves korában, türelemmel viselt betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének. Utolsó útjára október 30-án, pénteken 13 órakor kísérjük az értarcsai református kápolnából. A gyászoló család.

Mély fájdalommal emlékezem drága jó feleségemre, SORBÁN AURELIÁRA (LIA) halálának 8 éves évfordulóján. Nyugodjon békében! Bánatos férje, Pista.

Könnyes szemmel és fájó szívvel emlékezem életem legfájdalmasabb napjára, amikor elveszítettem a legjobb, legdrágább, imádott, felejthetetlen és pótolhatatlan drága jó férjemet, TURUCZ LÁSZLÓT (szül. Érmihályfalva, volt nagyváradi lakos). Egy őszi reggelen életem romba dőlt, elveszítettem azt, aki igazán szeretett. Elmentél hirtelen, el sem tudtál búcsúzni tőlem, itt hagytál árván, s én azóta szenvedek, mert nélküled semmit nem ér az életem. Már 4 éve, hogy az érmihályfalvi temetőben alussza csendes álmát, aki életem minden percében azóta is hiányzik. Nehéz elfogadni, hogy nem jön vissza soha, de tudom, hogy vigyázol rám, mint egykor, valaha. Hiányzol az életemből, s nem igazán értem, miért ment el tőlem, ki oly fontos volt nekem. Keserves minden nap, mit nem tölthetek veled. Ember volt, aki mindig derűs, vidám, segítőkész, akire a bajban is lehetett számítani. Hiányodat feldolgozni nem lehet, csak muszáj az életet élni nélküled. Köszönök mindent, amit értem tettél, nincs az az óra, hogy ne jutnál eszembe, pihenj te drága szív. Drága jó férjem, nyugodjál békében, szívembe örökre élsz, sohasem feledlek. Búcsúzik tőled összetört szívű feleséged, Piroska, akiért az életedet áldoztad volna.

Mély fájdalommal tudatom, hogy a szeretett édesanya, nagymama, SZABÓ ERZSÉBET életének 79. évében, hosszú betegség után elhunyt. Temetése pénteken, 15 órakor a Rulikowski temetőben. Gyászoló fia, Attila és unokája, Norbika.

Kit a szívünk őriz, nem hal meg soha! Mély fájdalommal emlékezünk BALOGH ANIKÓRA (Székelyhíd) halálának 8. évfordulóján. Emlékét örökre megőrizzük. A bánatos család.

Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy szeretett nagynéném, TÓTH ERZSÉBET (szül. Bugyi Erzsébet) váradi lakos 89 éves korában csendesen elhunyt. Szűk családi körben tegnap végső búcsút vettünk tőle.

Bánatos szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk szeretett rokonunktól, SZILÁGYI MAGDITÓL. Akik sose feledjük el: Rózsika, Gyuszi, Melinda, Lóri és a Halász család.

Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodott lélekkel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, KÖTELES ZSUZSÁNNA (szül. SZABÓ) visszaadta lelkét teremtő Istenének. Temetése 2020. október 31-én, szombaton 14 órától lesz a tenkei református temető kápolnájától. „Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért.” (Zsoltárok 23,4). A gyászoló család.

„Hiába tudom, hogy ott akartam lenni, Elkéstem, neki előbb el kellett menni. Addig szeresd te is, amíg még teheted, Mert ha már késő lesz, hiába keresed. Mintha csak most mondta volna, hogy ’szeretlek’, Én pedig míg élek, soha nem feledlek. Akárhány határ is válasszon el tőle, Mi még találkozunk kint a temetőben.” 2010. november elsején elindult a hosszú útra a legdrágább édesapa, FAZAKAS FERENCZ. Halálának tizedik évfordulóján emlékezem rá, kegyelettel és szeretettel. „Találtam a sírodon egy kis virágot, mely véletlen nőtt, magától. Kérdeznélek kis virág: Vajon szebb-é, jobb is a másvilág? Tudja-e, hogy szeretem? Vár reám odafenn? Ugye Ő már nagyon boldog? Látja-e, hogy érte sírok? Így szólt a kis virág: Boldog Ő, mert keresed, s ha bánatos vagy, mindig rád nevet, csak te nem látod, mert folyton könnyes a két szemed. Letörlöm könnyemet és elsétálok. Kertemben álldogálok, ott is vannak szép virágok. Kérdeznék még ha lehet: Ő vár-e rám, és én mikor mehetek? Már nem jön válasz, csak álldogálok... Itt már nem felelnek a virágok!” Emléked legyen áldott, pihenésed csendes. Bánatos szívű lányod, Éva, aki soha nem feled.

Szívünkben örök fájdalommal emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra, nagyapára, FAZAKAS FERENCRE, halálának 10. évfordulóján. „Ott pihensz, ahol nem fáj semmi, nyugodalmad nem zavarja senki, ha nyugszol is a nehéz föld alatt, nem vagy feledve, szívünkben örökké megmaradsz.” Bánatos felesége, Ibolya, fia, Norbert, menye, Tünde és unokája, Róbert.

Csak az hal meg, akit elfelednek, Örökké él, akit nagyon szeretnek. Szomorú szívvel és soha el nem múló fájdalommal emlékezem a szeretett, drága jó férjemre, ID. NAGY BÉLÁRA halálának 4. évfordulóján. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Az őt örökké szerető és gyászoló felesége, Erzsike.

Fájó szívvel emlékezünk a drága apára és nagyapára, NAGY BÉLÁRA halálának 4. évfordulóján. „Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk, Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, Ahol ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig emlékezünk. Szerető fia, Öcsi és családja.

A szeretet soha el nem fogy. Szomorú szívvel emlékezünk drága szüleinkre, édesapánkra, SZELEZSÁN JÓZSEFRE és édesanyánkra, SZELEZSÁN KATALINRA, drága jó nővéremre, TRIFA ILONÁRA, és sógoromra, TRIFA ILLÉSRE, valamint szeretett unokaöcsémre, TRIFA PÉTERRE. Emlékük legyen áldott, pihenésük csendes! A megemlékező család.

Fájó szívvel és soha el nem múló fájdalommal emlékezem a drága gyermekemre, IANCU LÁSZLÓ RÓBERTRE halálának 5. évfordulóján és a legdrágább szülőkre, édesapánkra, GESZTI JÓZSEFRE és édesanyánkra, GESZTI JULIÁNNÁRA. Elmentetek tőlünk, mint a lenyugvó nap, szívünkben éltek és mindörökké ott is maradtok! A megemlékező család.

Mély fájdalommal a szívünkben emlékezünk LAKATOS JÁNOSRA (Örvénd) halálának 6. évfordulóján. Bánatos családja.

Fájó szívvel, könnyes szemmel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra és nagyapára, TÓTH SÁNDORRA (varrógépműszerész, élt 77 évet) halálának második évfordulóján. „Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.” Örökké szerető, bánatos feleséged, Kati, lányod, Katika, vejed, Zoli és drága kis unokád, Petike.

A család bejelenti a szretett anya, nagymama és tanárnő, NAGY VIOLETA halálát. Isten nyugtassa békében.

Fájó szívvel emlékezünk a drága férjre, apára, apósra és nagyapára, BÉZI GYULÁRA, aki itt hagyott bennünket, október 27-én volt 3 éve. Könny szökik szemembe, hogyha rád gondolok, Sajog a szívem, ha ilyen bánat érte, A fájdalomnak soha-soha nem lesz vége. Hiába várlak Téged, talán jobban, mint régen. Az otthonod a végtelen, csillagos ég. Az út, melynek végén remélem, találkozom Veled. Nyugodj békében te drága jó lélek! Isten őrködjön nyugalmad, pihenésed és örök álmod felett! Bánatos feleséged, Eszter, lányod, Csilla, vejed, Dan és imádott unkád, Dávidka.

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett édesanyára, nagymamára, MAJOR VERÁRA (szül. CSOMA, Bihar) halálának 10. évfordulóján. Emlékét szívünkben megőrizzük. Szerető családja.

Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, amikor három éve távozott közülünk a szeretett feleség, édesanya, anyós és nagymama, SZŰCS ZSUZSANNA (szül. BÍRÓ ZSUZSANNA, Micske). Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel őt már nem hozhatjuk vissza. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk voltál, mi nagyon szerettünk, sohasem feledünk. Bánatos férje, István, gyermekei, Marika és István, veje, Csabi, unokája, Gergő és felesége, Ágota.

Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik édesanyám, ÖZV. BOKOR TERÉZ gyászszertartásán jelenlétükkel igyekeztek enyhíteni fájdalmunkat. A gyászoló család.

Őszinte részvétünket fejezzük ki KÖTELES LÁSZLÓ lelkipásztorunknak és a gyászoló családnak, a szeretett édesanya elvesztése miatt érzett mély fájdalmukban. „Áldott az Isten, aki megvigasztal minket minden nyomorúságban.” (2 Kor. 1,3) Imádságos szívvel gondolunk rá, a hegyközpályi református gyülekezet nevében, a presbitérium.

Fájdalomtól lesújtva tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, anyós, nagymama, dédnagymama, CODĂU IULIANA (Fugyivásárhely) elhunyt. Temetése október 30-án, pénteken 14 órakor a fugyivásárhelyi temetőben. A jó Isten nyugtassa békében! Gyászolja lánya, Otilia, veje, Beni, unokája, Ionuţ családjával.

„Mentsd meg én Istenem a te szolgádat, aki bízik benned.” (Zsoltárok 86:2) Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik szerettünk, BOROS ZOLTÁN (Gyanta, kőműves) temetésén megjelentek, együttérzésükkel, Krisztusba vetett hittel fájdalmunkat enyhítették, mély gyászunkban osztoztak. Isten legyen őriző pásztorunk! Mély hálával, a gyászoló család.