Diszkriminatív a nyugdíjas-szervezetek országos tanácsának működését szabályozó törvény

Ciucur Losonczi Antonius

Arról számolt be július 30-i sajtótájékoztatóján Biró Rozália parlamenti képviselő, hogy döntő fórumként a képviselőház a héten módosította a 2000/16. számú törvényt, mely a nyugdíjas-egyesületek és -szervezetek országos tanácsa működését és szerkezeti felépítését szabályozza. Ezt az entitást ugyan közel két évtizeddel ezelőtt hozták létre, de eddig túl sok eredményt nem mutatott fel, illetve nem töltötte be a kívánt szerepét. Emiatt, és azért volt szükség a törvény megváltoztatására, hogy a tanács hatékony párbeszédet tudjon folytatni az intézményekkel az idős személyek érdekeinek érvényesítéséért.

Elsősorban arra vonatkozik a módosítás, hogy az országos tanács plenáris testülete álljon a reprezentatív nyugdíjas-egyesületek elnökeiből, hat államtitkárból, a nyugdíjpénztár és az egészségbiztosító vezetőiből, a fogyatékkal élő személyek nemzeti ügynökségének és a statisztikai hivatalnak az elnökéből, valamint az akadémia is képviseltesse magát. Egy eléggé terjedelmes testületről beszélhetünk tehát, mely kiegészül még a megyékben működő nyugdíjas-egyesületeket tömörítő tanácsok vezetőivel, és így egy piramisszerű struktúra alakult ki.

Ugyanakkor a változás részeként az országos és a megyei tanácsok elnökeinek, és ezek helyetteseinek mandátumideje két évről négy évre nőtt, valamint tisztázódott, hogy milyen forrásból finanszírozzák a tanácsok működését. Míg korábban az volt előírva, hogy adományokból, tagdíjakból és a munkaügyi minisztérium költségvetéséből utófinanszírozással, ez úgy változott, hogy a tárca előfinanszírozással kell biztosítsa, tehát sokkal központosítottabb lett a támogatás mechanizmusa. A törvény emellett nagy beleszólási lehetőséget ad ezeknek a tanácsoknak a közéletbe mind megyei, mind országos szinten, hiszen többek közt jelezhetnek szociális és gazdasági problémákat az önkormányzatoknak, felhívhatják a megfelelő szervek figyelmét arra, ha sérülnek az idősek jogai, előterjesztéseket tehetnek közgyűléseknek – magyarázta a képviselő asszony, majd kijelentette: két problémája van a módosításokkal, és ezért szeptemberben más változtatásokat fog előterjeszteni.

Az egyik gondja, hogy a törvény szerint csak a reprezentatív nyugdíjas-egyesületek lehetnek tagjai az országos tanácsnak. A reprezentativitást egy másik, a 2004/502. számú törvény szabályozza, mely szerint reprezentatívnak minősül egy egyesület, ha legalább 75 ezer, tagdíjat fizető tagja van minimum 20 megyében. Na mármost, egyetlen nemzeti kisebbséghez tartozó nyugdíjas-egyesület sem tudja teljesíteni ezt a kritériumot, így ezt a kitételt nem vonatkoztatná Biró Rozália a nemzeti kisebbségek nyugdíjas-egyesületeire. A másik javaslata pedig az, hogy az országos tanács állandó bizottságában jóval többen legyenek a nyugdíjas-mozgalmak képviselői, mint az intézményeké, hiszen végső soron őróluk szól a döntés, ők ismerik a legjobban az idősek problémáit, és velük kell hatékony párbeszédet folytatni.

A sajtótájékoztató másik témája az Európai Unió helyzete volt. Miután Biró Rozália felvázolta, hogy mi történt a legutóbbi négynapos brüsszeli csúcson, úgy fogalmazott: érdekes dolog jogállamiságról beszélni és ennek alapján büntetni olyan körülmények között, amikor nincs egy uniós szinten elfogadott kritériumrendszere annak, hogy mit jelent a jogállamiság, és ennek a kereteinek túllépése. Szerinte ugyanakkor a mostani feszültségek közepette egy kicsit a problémáknak a szőnyeg alá seprése az, hogy a minősített többség bevezetésével behoztak egy könnyítést a döntési mechanizmusokba, mert ez ugyan megkönnyíti a döntés lehetőségét, de felépíti azt a veszélyt is, hogy egyes tagállamok azt fogják érezni, hogy rájuk, illetve az ő értékrendjükre és irányelveikre már nincs is szükség, és nem mérvadó a véleményük. „Sokkal több párbeszéd kell azért, hogy közelíteni lehessen az álláspontokat, valamint a közös megegyezések nyomán hozott döntéseknek a finanszírozására is szükséges” – vélekedett az RMDSZ-es politikus.