Szent László ünnepe: „Boldog az az ember aki féli az Urat”

Ciucur Losonczi Antonius

„Boldog az az ember aki féli az Urat, szíve nyugodt és erős, nem ismer félelmet, ellenségei pedig szégyenben maradnak”- a 112. zsoltár soraival kezdte prédikációját Böcskei László megyés püspök, merítve és töltekezve abból a biztató üzenetből, amely szépen bekeretezte az idei rendkívüli és egészen egyedülállónak mondható ünneplést. Találóan és ugyanakkor tömörítve látjuk ugyanis ebben azokat a tulajdonságokat, amelyeket csodálunk és dicsérünk Szent László királynál, és amelyekre figyelve felbátorodhatunk amikor nem engedjük elhomályosodni bennünk azt a meghívást, amelyik küldetésünk is egyben, és amely most arra szólít különösképpen, hogy ne engedjünk a félelemnek, ne adjuk át magunkat a beletörődésnek, ne válasszuk a közömbösséget és ne fáradjunk el abban a küzdelemben, amelyre az élet sokszor meglepetésszerűen hív azért, hogy emlékeztessen arra a nagyon fontos igazságra: a lét titkai kimeríthetetlenek számunkra, hiszen amikor az emberiség a sikerei csúcsát eléri, akkor egy újabb mélység tárul fel előttünk.

A zsoltáros szavai eligazítanak bennünket az ilyen mélységek és magasságok közt vezető utakon, emlékeztetve arra is: ennek a csodálatos műnek, amelynek kezdete és vége a minket szerető Istennél van, mi csak törékeny részei vagyunk, de mégis annyira fontosak, hogy a kibontakozása mindegyikünk életében visszatükröződésre talál ha engedjük, hogy a kifogyhatatlan világosság, mely maga Krisztus, átjárjon bennünket. Ebben a rendkívüli időben Szent László életpéldája is azt üzeni, hogy Isten szeretetének visszatükrözői vagyunk, ezért megújult erővel kell ismét elköteleződnünk ezen az úton Krisztus követőiként abban a világban, melyet továbbra is biztos otthonként szeretnénk tudni mindenki számára. Ez a kapcsolat adja meg szívünk, lelkünk nyugalmát, oldja fel mindennapi félelmeinket és tegyen erőssé bennünket minden látható vagy láthatatlan ellenséggel szemben, hogy maradandó és igazi boldogságot tudjunk biztosítani magunknak- tanácsolta a főpásztor.

Szent László király tudta, hogy melyek életének prioritásai és éppen ezért lehet számunkra olyan példakép a mostani rendkívüli időben, akit nem elég csodálni, hanem bátran és kitartóan kell követni Isten szeretetművének megvalósításában ezen válságban is. Ez egy régi üzenet egy új nyelvezetben, egy új szituációban. Régi és mégis új, vagy ha úgy tetszik, új és mégis régi, mert fényt és irányt mutat kereséseinkben a veszély, a bizonytalanság és a küzdelem idején. Minden rendkívüliség ellenére nem kellene tehát rendkívülinek tekintenünk azt, hogy ezen az ünnepen a bennünk feszülő tapasztalatok hatására átengedjük magunkat egy egyszerűségében a lényegre törekvő szemlélődésnek, amely az igazi boldogságot kutatja, és aminek szent királyunk is építője volt az ő népe javára. Boldog az az ember aki féli az Urat- legyen ez a kulcsmondat, amely Szent László közbenjárására továbbra is ihlet bennünket, és arra sarkall, hogy minden kihívás előtt maradjunk az egység építői, legyünk a krisztusi szeretet megtestesítői, a lelki gazdagság gyarapításával tegyük jobbá és nemesebbé ezt a világot. „Szent László gyökér a gyökérből, hogy mi sem legyünk gyökértelenek, ezért tisztelete mindvégig ékesítette és nemesítette népünk és egyházmegyénk”- fogalmazott prédikációjában a szónok aki a továbbiakban felidézte ezen tisztelet elmúlt századaiból a legutóbbi száz év vonatkozó történéseit, mely viharos és kegyetlen volt nemzetünk életében. Hangsúlyozta: soha sem szakadt meg a Szent László-tisztelet, és olyan sem fordult még elő, hogy hívek nélkül tartották volna meg az ünnepét a székesegyházban, most azonban mégis üres volt ez, mert olyan időket élünk egy láthatatlannak mondott ellenség miatt. Elcsüggednünk mégsem szabad, akkor sem, ha talán megbújik a könny a szemünkben. „Legyen ma tágasabb a székesegyház, legyen minden imádkozónak az otthona ennek a része, egy szentély, ahol Szent László őrködik népe fölött és bátorítja azt kitartásra és küzdelemre. Ez lelkesítsen bennünket és ez tegyen bizakodóvá, mert Szent László erényessége és bátorsága az a kapocs, amely most összetart minket”- nyomatékosította a főpásztor.

Az egyházmegye Facebook-oldalán, illetve az Erdélyi Mária Rádió hullámhosszán közvetített, de a hívek jelenléte nélkül bemutatott szentmise végén Böcskei László az alapító szent ereklyéjével adott áldást a székesegyház előtti téren a városra, az egyházmegyére és különösképpen a gyógyulást remélő szenvedőkre.

Borítókép: Böcskei László az alapító szent ereklyéjével adott áldást a székesegyház előtti téren