2007.11.16. 12:59
Hétköznapi erőszak II.
<p>Debrecen - Az erdő sok mindenre jó. Remek sétákat lehet bennük tenni, feltöltődni energiákkal, kikapcsolódni vagy kirándulni egyet.</p>
S lehet benne szemetelni, hajléktalan rezidenciákat kreálni vagy másokat zargatni. Mert kétségtelen, az is kiváló terepet talál az erdőben, aki fajtalanságra szakosodik. Arra, hogy megijesszen, bántson másokat, hogy perverz hajlamainak utat engedjen, hogy kiélje aberrációit. Itt könnyű kereket oldani, ha úgy hozza a szituáció, a rejtőzés sem okoz problémát.
A baj akkor keletkezik, amikor az erdő eme gyökeresen kétféle késztetésű szerelmesét összehozza rossz végzetük. Az erdőben sorozatosak a mások megerőszakolására tett kísérletek.
Nők igyekeznek a munkahelyükre, próbálják lefutni aznapi penzumukat, és egyszer csak eléjük ugrik egy figura, gondosan és karakánul sí maszkba bújva, aki jobb esetben csak alapos riadalmat kelt, rossz esetben azonban tettlegességig is viszi a dolgot.
Hol vannak ilyenkor a rendőrök, járőrök, polgárőrök? Miért nincs erélyes közbelépés? Hol egy gumilövedék? Miért nem lehet likvidálni egy ilyen garázdát?
Miért is?
Mert a laikus állampolgár azt gondolhatja magában naivan: egy ilyen barbárt igazán gyerekjáték lefülelni. Csak figyelni kell, ébernek lenni, és lecsapni az adott pillanatban.
De nem eszik ilyen forrón a kását! Jogállamban élünk. Az ember személyiségjogainál nincsen fontosabb. Védeni kell. A bűnözőket.
Először is, kedves tudatlan állampolgár, jobb, ha eszébe vési: bűn tényállása csak tettenérés esetén áll fenn.
Ennek gyakorlatát már jól ismerjük a családon belüli erőszak idevonatkozó népes példatárából: mire kiérkezik a rendőrség a tett helyszínére, már híre, hamva sincs a bajt okozónak. Ha nincs bajtokozó, nincs bűn. Ugyebár.(Hogy volt? Az a jog szempontjából teljesen mellékes, annyira, hogy ne is firtassuk!)
Másodszor, ragadjon el fantáziánk, és tételezzük fel, hogy éppen ott köröz a yard, ahol kell, s egy szatírt éppen akció közben ér.
Akkor most nyakon lehet fogni a galádot, és bevinni a dutyiba. Egy teljes napra. Esetleg kötelezni lehet arra is: fizessen tízezer forintot. Ez aztán biztosan visszatartja a következő aktusától, amit akár már másnap el is követhet, tekintve a rendőrség szűkre szabott vendégszeretetét. Mert vannak ennek az embernek jogai.
Na, és az áldozat? Kérdezhetné a még mindig nem eléggé felvilágosult állampolgárunk. Az áldozat leütheti támadóját, esetleg egy jó irányzott mozdulattal ártalmatlanná teheti azt. De csak ha meggondolatlan. Meg ne tegye!
A jog nem kegyelmez az ilyen erőszaknak: fizethet, bíróságra járhat, akár börtönbe is kerülhet. Jól pórul járhat, aki hirtelen felindulásból, ijedelemből, önvédelemből a fajtalankodó tyúkszemére lép. Legyen nagyon tapintatos vele, mert maga húzza a rövidebbet.
Meg különben is: nem folyt vér, nem halt meg senki. Nincs semmiféle külsérelmi nyom. Ebből következően tulajdonképpen nem is történt semmi. Hogy az áldozat esetleg ettől fogva nem tud jól aludni? Félelmekkel lesz terhes? Esetleg pánikbeteggé válik? Ez már magánügy. Joggal semmiképp sem orvosolható. Orvossal sem nagyon.
Mindezek után arra a következtetésre juthat az ember, hogy talán az a legjobb, ha szemet huny a történtek felett és egy szót sem szól senkinek semmiről, így nem lehet bántódása.
Legfeljebb a következő reggel a következő szatírtól.
