Már nem a labda, a mankó foglalja le Jenei Imrét

A mindig mosolygó, a szurkolókhoz egy jó szót mindig szólni tudó Jenei Imre szomorú. Legalábbis erre következtettünk keddi telefonbeszélgetésünk után, amikor már a hangjából is az tűnt ki, valami nincs rendben vele.Hetek óta nem volt alkalmam találkozni Jenei Imrével, sem a stadionokban, de még az utcán sem. Kedden hogyléte felől érdeklődtem, s ami elhangzott, az elszomorított. „Fájnak a lábizmaim, járni szinte alig tudok, ebben a feleségem, meg egy mankó van segítségemre” – mondta kissé elcsukló hangon a Bukaresti Steauával a Bajnokcsapatok Európa Kupáját elnyert labdarúgó szakember, a magyar és a román válogatott egykori szövetségi kapitánya. „Napi rendszerességgel doktorhoz járok, orvosságon, fájdalomcsillapítókon élek, persze, olykor az ebédet is elfogyasztom” – próbálta magát vidítani Imi bácsi.

Komoly lehet a gond, hiszen – mint elmondta – van, hogy már a futballmeccsek sem kötik le, s amikor szóba hoztam a román labdarúgást, érezni véltem a hangján a haragot: „ezek most bajnokságot játszanak, vagy csak bajnokot keresnek? Felháborító, ami a hazai fociberkekben zajlik, hogy a válogatottról már ne is szóljak, mert ennél mélyebb ponton már nem is lehetne”.

Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést: melyik eset bántja jobban, hogy a Bukaresti Steaua – egykori csapata – jelenleg csak bukdácsol a román bajnokságban vagy az, hogy megszűnt a hazánkban egyedüliként magyar és román bajnokságot is nyert patinás váradi fociklub, a Bihar FC?

Rövid csend állt be, majd Imi bácsi röviden annyit mondott: „a Bihar FC megszűnése örök fájdalom marad számomra, szégyen, hogy Nagyváradon, ahol a kilencvenes évek elejéig – rövidebb-hosszabb kitérővel – mindig létezett elsőligás együttes, most csak harmad- és negyedosztályú csapatok meccseire mehet a szurkoló”…

Mielőbbi gyógyulást kívántam a futballszurkolók nevében, és azt, hogy mihamarabb a stadionba is visszatérjen.

Szántó Z. Ádám