Újabb nagyszerű est a filharmóniában

A hangversenyévad a végéhez közeledve is nyújt kellemes meglepetéseket. A csütörtök esti szimfonikus koncert az évad egyik kiemelkedő eseménye volt. A Franciaországból érkezett Virginie Robbilliard hegedűművész volt az est meghívottja, a karmester ezúttal Jankó Zsolt volt.

A vendégművész a francia Virginie Robbilliard volt, aki nem először járt városunkban, a karmesteri teendőket pedig ezúttal a filharmónia állandó karmestere, Jankó Zsolt látta el. A francia hegedűművész korábban Nagyváradon Brahms kettősversenyének előadásában remekelt, Szabó Péter gordonkaművész társaságában. Már akkor felfigyelhettünk kiváló képességeire.

Csütörtök este elsőként Johannes Brahms (1833–1897) D-dúr hegedűversenye, op. 77 csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben. A művet 1879. január 1-jén mutatták be a lipcsei Gewandhausban, a szerző vezényletével. A szólót Brahms barátja, a 19. század legjelentősebb hegedűművészeinek egyike, a magyar Joachim József játszotta. Akkoriban Brahms versenyműve nagy technikai kihívást jelentett a hegedűművészek számára, sokan úgy vélték, hogy nem lehet eljátszani. Brahms azon törekvése, hogy egységesítse a hegedűszólót és a zenekart, mind a közönséget, mind a kritikusokat megdöbbentette, a művet „hegedűellenesnek” tartották. A darab a közönség elismerését csak a 20. században nyerte el, de attól fogva egyike lett a hegedűirodalom legnépszerűbb versenyműveinek.

A zeneirodalomnak ezt a gyöngyszemét tolmácsoló Virginie Robbilliard most is bizonyította, hogy nem véletlenül tartozik a nemzetközi zenei élet legjobbjai közé. Tökéletes technikai felkészültség, robbanékony előadásmód, érzékeny líraiság – minden együtt volt játékában. Az első tétel kadenciájának megírását a szerző a szólistára bízta. Számos előadó, Fritz Kreislertől Nigel Kennedyig írt kadenciát a versenyműhöz, de leggyakrabban Joachim megfogalmazása csendül fel. Nagyon kellemes meglepetés volt megtudni, hogy a most elhangzott kadencia, mely semmiben sem marad el az előbbiekétől, az előadó szerzeménye, természetesen a saját tökéletes technikai-zenei képességeinek színvonalán. A közönség nagy elismeréssel fogadta az előadást, hosszan tartó tapssal köszöntette a francia hegedűművészt. Virginie Robbilliard ráadásként Johann Sebastian Bach egyik hegedűszonátáját adta elő.

Kossuth-díj

A szünet után Orbán György (1947–) Missa nr. 4 című műve szólalt meg, az évad egyik kiemelkedően kellemes meglepetéseként. A Marosvásárhelyen született zeneszerző 1979 óta Magyarországon él, számos díj és elismerés birtokosa, köztük a Kossuth-díjé. Kortárs szerző művéről lévén szó, mást kaptunk, mint amire számítottunk. Orbán György miséje nem akar megfelelni az egyházi zenétől elvárt mosoly nélküliségnek, annyi 20. századi „izmus” után még tonális hangnemű is. Világi zene, újszerű megoldásokkal, s csak formailag tartalmazza a hagyományt. Műsorra tűzéséért feltehetőleg Jankó Zsolt karmesternek tartozunk köszönettel, aki szuverén biztonsággal tartotta kezében az irányítást.

Elismerően kell szólnunk a Filharmónia Énekkarának teljesítményéről – karigazgató Lászlóffy Zsolt –, Tempfli Mária tisztán csengő, a termet betöltő szoprán szólóiról. A Római Katolikus Bazilika Szent László Gyermekkórusának tagjai: Baranyi Tünde, Lászlóffy Emőke, Nagy Bernadett – karigazgató Kristófi János – is hozzájárultak az előadás sikeréhez.

Dérer Ferenc