Beiktatták a szalacsi eklézsia 32. lelkészét

Kettős ünnepet ülhettek vasárnap délután a szalacsi reformátusok: tisztségébe iktatták Szabó Zsolt lelkipásztor, és felavatták az egykori leányiskola helyén rövid időn belül elkészült új gyülekezeti házat.

"Imáinkban meghallgató szeretetért, munkánkra áradó áldásért, a minden időben kirendelt adományokért az Úrnak adunk hálát." Ez állt a szalacsi reformátusok kettős ünnepére szólt meghívóban, és mint kiderült, valóban volt miért hálaadó istentiszteletet tartaniuk. Az ünnepi istentisztelet bevonulással kezdődött, amikor a püspök, az esperes, illetve a helyi tiszteletes mellett további 14 lelkész foglalt helyet a padokban. Igehirdető Csűry István királyhágómelléki püspök volt, aki prédikációja alapigéjét az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvből vette, és egyebek mellett kifejtve, hogy modern korok jöhetnek-mehetnek, vannak olyan állandó gondok, melyeket mindig észre kell venni, és orvosolni, mert különben szenvedéshez vezetnek. A megfelelő választ ezekre a gondokra Pál apostol adja meg: Bízzatok Istenben! Az eseményre utalva a püspök szerint a szalacsi gyülekezet Istennek tetsző módon cselekszik, amikor fiatal lelkészt választva magának gyülekezeti házat épített. Hozzátette: az Érmelléken sok fejlődő, élő gyülekezet van, még akkor is, ha "sokan sopánkodnak, és bennünket is kesergésre akarnak rávenni".

Osztozva az örömben

A püspöki szolgálatot Szabó Zsolt helyi lelkész köszönte meg, aki hosszasan sorolhatta mindazok neveit - helyi, megyei és országos politikusokét, közelebbi és távolabbi egyházközségek küldöttségeit, magyarországi vendégekét - akik elfogadták a meghívást az ünnepségre, osztozva a szalacsiak örömében. Mint fogalmazott, ő inkább a gyülekezeti ház avatására tenné a hangsúlyt, tekintve, hogy lelkészbeiktatásra pár éven, esetleg évtizeden belül mindig sor kerül, de egy gyülekezeti ház építése évszázadokra is szólhat. Ennek jegyében sorolta, hogy az eklézsia kapott vissza bőséggel az egykori épületeiből, de azok elhanyagolt állapotúak. Nem különben az egykori leányiskola (vagy ahogyan emlegették, a "nádasiskola"), mely volt napközi, majd nőszövetségi székház is. A felújítás igénye régen megfogalmazódott, és azután vett lendületet a kivitelezés, hogy új lelkész került a gyülekezet élére. Kiderült, hogy csupán 15%-kal igényelt több költséget egy új épület felhúzása, mint a régi renoválása, ezért úgy döntöttek, hogy "nem olyan gazdagok, hogy az olcsóbb megoldást válasszák". A lelkész megfogalmazása szerint még soha nem látott összegű pályázati pénzekből gazdálkodhattak, és "ez megcáfol minden, politikusainkat illető rágalmat, például azt, hogy csak a kampányok idején látnak meg bennünket".

Vigyázva egymásra

Még így is merészség kellett belevágni az építkezésbe, de a sok támogatás, adomány, önkéntes munka és imádság eredményre vezetett, és elkészült a 260 négyzetméteres új gyülekezeti ház, melyben a kiszolgáló helyiségek mellett 180 négyzetméteres nagyterem van, mely nem csak a reformátusok rendezvényeit várja a továbbiakban. A részletes beruházási beszámolót követően végül a lelkészbeiktatásra is sor került. Mint elhangzott, 2011-ben érte a tragédia a gyülekezetet (akkor hunyt el váratlanul Botos András lelkész, aki 1996-tól kezdődően szolgálta a szalacsi reformátusokat, s kire márványtábla emlékeztet a templom torony alatti bejárata mögött - szerz.megj.), azt követően választotta meg a gyülekezett az addig a szomszédos Gálospetriben 9 évet szolgált Szabó Zsoltot. A beiktatást Rákosi Jenő érmelléki esperes végezte, aki mint szolgatársához intézte szavait, arra biztatva, hogy mindenkor láttassa gyülekezetével a krisztusi szeretetet, a gyülekezetet pedig buzdítva, hogy támogassa lelkésze egyházépítő munkáját. Áldás, majd a Biblia, a gyülekezet pecsétjének, és a templom kulcsának átadása után Benke Imre "rangidős" presbiter tolmácsolta a közösség jókívánságait, kérve, hogy a lelkész vigyázzon nyájára, és ők is fognak lelkészükre.

Mindennapi hittel

Szabó Zolt vállára került a gyülekezettől kapott új palástja, s már ezt viselve hallgathatta meg Cseke Attila RMDSZ-es képviselő beszédét, melyben egyebek mellett arról volt szó, hogy minden adott a közösségben az eredményességhez: a jó vezető, az infrastruktúra, és a hittel végzett munka. Amilyen segítséget lehet, azt ezután is megadják - ígérte a politikus, és ehhez csatlakozott Szabó Ödön képviselőtársa is, aki az egymás melletti kiállást, a mindennapok hittel teli megélésének, továbbá a szakmai mellett az emberi tartás fontosságát hangsúlyozta. Mindezek után tartotta meg Szabó Zsolt úgynevezett újpalástos, vagy szószékfoglaló beszédét, megköszönve gyülekezetének a bizalmat. Ezt követte az érmelléki, a bihari, a nagykárolyi, és a somlyói egyházmegyéből, illetve Magyarországról érkezett szolgatársak köszöntése, közöttük az édesapáé, az Érkörtvélyesen szolgáló Szabó Józsefé. Az istentisztelet utolsó részében versek hangzottak el, a helyi és a biharvajdai kórus énekelt, továbbá ajándékokat adtak át az esemény emlékére.

Közös munka

A valamivel több mint két és fél órás istentisztelet után kerülhetett sor a gyülekezeti ház már sokkal rövidebb avatójára. Az építkezés beszámolója már elhangzott korábban, az épület előtt Horváth Béla polgármester mondott annyit, hogy a kivitelezés közös munka eredménye, illetve reményének adott hangot, hogy nem csak a szalacsiak nem csalódtak új tiszteletesükben, de az sem új gyülekezetében. Az avatószalagot Zsigó Sándor főgondnok, Cseke Attila, és Horváth Béla vágta át, majd a püspöki áldás után a jóleső hűvöst árasztó nagyteremben lehetett helyet foglalni a 280 terítékkel "feldíszített" asztalok mellett. Mint megtudtuk, a vendéglátás örömének egy 145 kilogrammos sertés, és további 80 szárnyas látta kárát.

Rencz Csaba