A templomok Isten lábának zsámolyai

Nagyvárad- Szerda este tartották a váradi Úri utcai Premontrei Préposti Széktemplom felszentelésének ünnepét. Az evangélium Szent János könyvéből szólt, Fejes Anzelm apát mutatott be szentmisét.

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, prépost-prelátus arra hívta fel az ünneplők figyelmét: 1934. szeptember 18-án, egy vasárnapra eső napon szentelte fel Fiedler István szatmár-váradi római katolikus püspök a templomot. A templomoknak amúgy különböző rangjuk van, attól függően, hogy megáldották, vagy krizmával megkenve felszentelték ezeket. Az évforduló alkalmából a tiszteletadás jeléül füstölte meg azokat a helyeket, melyek azt szimbolizálják, hogy a templomnak nemcsak kőfalai vannak, hanem élő kövei is, az egyház, aminek alapja a tizenkét apostol.

A mennyország tornáca

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Prédikációjában Fejes Anzelm hangsúlyozta: a templom szent hely, mert az Istennel való találkozásnak a helye. A régebben épített templomokat szaknyelven szólva keletelték, illetve az oltárt is úgy helyezték el, hogy a pap arca kelet felé nézzen azért, hogy láthassa a bevonuló Isten dicsőségét. Egy másik használt jelkép a szentély hátsó falára tett ablak, hogy a felkelő Nap be tudjon sütni, ugyanis a fény is isteni szimbólum. Az Úri utcai templomot a pálos remeterend építette, a premontreiek 1802-ben kapták meg, mivel a várad-hegyfoki monostor annyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált. A korábban betiltott pálos rendet nem állították vissza, az egyházi javakat kezelő alap pedig kártérítés gyanánt ajándékozta a premontreieknek a templomot, akik nem nagyon változtattak a pálos szimbolikán. Így például a hajó oszlopfője pálmalevél mintázatú, a pálmafa pedig megtalálható a pálosok címerében, azt jelképezve, hogy aki örök életet nyer, virul mint a pálma.

Az apát úgy fogalmazott: „ragaszkodnunk kell a templomainkhoz, mert az élet forrása számunkra itt fakad”. A templom gyakorlatilag a mennyország kapuja, tornáca, „Isten lábának zsámolya”. Hozzátette: XVI. Benedek pápa tanácsát követve, A hit évében a katolikusok számára különösen fontos, hogy elzarándokoljanak abba a templomba, ahol megkeresztelték őket, és a keresztelő kút előtt imádkozzanak. Ugyanakkor a templomba való be- és kilépéskor a szenteltvízzel való hintésnek nem divatból kell történnie, hanem a keresztség emlékére. A papok sem kedvtelésből öltenek magukra csillogó ruhát, hanem azért, mert ez is Istent szimbolizálja. A híveknek is a templomban úgy kell viselkedniük, imádkozniuk, hogy felfogják ezt a ragyogást, majd kivigyék a világba, megmutatva mindenkinek Isten dicsőségét.

Ciucur Losonczi Antonius