Segítség traumák feldolgozásában

Amerikai pszichológusok által vezetett interaktív szeminárium zajlott a napokban a Nagyváradi Szociális Ellátás Igazgatóságánál (DASO), az intézmény munkatársai számára.Az intézmény alkalmazottait célzó programot a Smiles Egyesület a DASO-val közösen szervezte. A találkozóra az egyesült államokból érkezett pszichológusból álló csoport érkezett: dr. Kathie Erwin, Daniella Charles, Tanya Sensenig, Jennifer Meher és Rose Bond – mindannyian a Green Cross Academy Training program résztvevői, gyakorló pszichológusok. Amint a DASO közleményéből kiderül, a találkozót egyfajta tapasztalatcserének szánták a szervezők, hiszen „csak a tapasztalataink megosztásával tudunk új szolgáltatásokat nyújtani, hogy megfeleljünk a közösség kívánalmainak”.

A trauma, mint tolvaj

A szemináriumon egyebek mellett szó esett a traumáról, melyet tolvajhoz hasonlítottak, „aki ellopja az önbizalmunkat és biztonságérzetünket”. Amikor megjelenik az életünkben, a pszichikumunk háromfelé oszlik: a sérült részre, a túlélő részre és az egészséges részre.

Az előadók egyúttal szóltak azokról a jelekről, melyek arra utalnak, hogy valakit trauma ért, s kihangsúlyozták a tanácsadók szerepét abban, hogy azonosítsák azokat a mechanizmusokat, melyek segítségükre lehetnek az érintetteknek abban, hogy feldolgozzák azt. Szenvedésükhöz tiszteletteljesen kell viszonyulni, hagyni kell őket beszélni, egyúttal bátorításra és irányításra is szükségük van – hangzott el.

Egyebek mellett szó esett a hajléktalanok, a szociális rendszerből kikerülő fiatalok problematikájáról, a fogyatékkal élők gondjairól – előítéletről, diszkriminációról, megbélyegzésről.

Többek között a korai nevelés témája is terítékre került, de a bölcsődék szakértői és a szülők közötti kapcsolatról, megelőző stratégiákról, a korai traumák által szükségessé tett hozzáállásról is. A meghívottak válaszoltak a résztvevők kérdéseire is. Arina Moș, a DASO vezetője köszönetet mondott a meghívottaknak, s egyúttal kifejtette: a jövőben támogatni fogja az ilyen jellegű események létrejöttét, „hiszen csak így tudjuk jobban megérteni, mire van szükségük a sebezhető embereknek, akik nem tudnak magukon segíteni”.