Országokon át, két keréken

Két nagyváradi, Maiszter János és Vas-Klein Zsolt vállalkozott arra, hogy kerékpárral országokon átívelő túrára indulnak, melynek végcélja a franciaországi Chamonix volt. A két túrázó teljesítette a távot, Vas-Klein Zsolt már Váradra visszatérve mesélt élményeiről.

Kevés pénzből, kevés csomaggal, gyors tempóban – akár ez is lehetett volna a mottója a két váradi fiatalember, Maiszter János és Vas-Klein Zsolt biciklitúrájának, amely augusztus 4-én Nagyváradról indult és nyolc nappal később Chamonixben (Franciaország) ért véget. A kerékpárszerelőként dolgozó túratársak célja ezzel az úttal nem volt más, mint hogy bebizonyítsák: egy izgalmas és kalandokkal teli biciklitúrát nem kell hónapokig szervezni, hanem viszonylag kevés pénzből és kevés csomaggal meg lehet oldani, még teljesen felszerelt túrabicikli sem szükséges, (de nem árt) hiszen a közel 1800 kilométeres távot a két váradi srác 81 óra alatt versenybicikliken tette meg.

Felszerelés

A túra végállomása a franciaországi Chamonix volt, ezt a célt objektív okok miatt tűzték ki, hiszen Maiszter János barátnője a Mont Blankon mászott, és visszaútkor, mivel nem gyakorló sofőr, valakinek haza kellett hoznia az autót és a felszereléseket. Vas-Klein Zsolték összekötve a kellemest a hasznossal elhatározták, hogy a távot megadott időn belül kerékpárral teszik meg. „Ez azért is volt nehéz, mert nagyon rövid idő, három hét állt a rendelkezésünkre, hogy megszervezzük a túrát, az útvonalat, elég kevés pénzzel indultunk és olyan biciklikkel, amelyek nem ilyen túrákra lettek kifejlesztve, hiszen a versenybiciklikre egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés csomagot lehet pakolni. Végül a bicikli súlyával megegyező súlyú csomagot helyeztünk el a kerékpárokra és így indultunk el augusztus 4-én, Nagyváradra, és augusztus 13-án érkeztünk vissza autóval” – mesélte Zsolt. És hogy mi fért abba a kevés csomagba? Nem sok: „néhány csereruha, melegebb ruha, esőkabát, hálózsák és polifoam. És hogy hol aludtunk? Ahol éppen tudtunk, jobban mondva ahol ért minket az éjszaka. Egyszer egy benzinkútnál, parkban, fedett buszmegállóban vagy akár az út mellett, bebújtunk a hálózsákba, magunkhoz szorítottuk a kerékpárt és ennyi”. Az étkezést út közben oldották meg, mindig vásároltak helyi üzletekben. Egyszer egy barátságos rókával is találkoztak, ami nem akart elmenni, így az éjszaka közepén próbálták elzavarni, hogy ne vigye el, rágja szét a csomagokat.

Nehézségek

A nyolc napos túra Magyarország déli részén, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül vezetett egészen Chamonixig. Ahogy Vas-Klein Zsolt elmondta, a legrosszabb az egész túra alatt az volt, hogy nem tudtak rendesen mosakodni és pihenni, nem tudtak este időben megérkezni, hogy szállást tudjanak foglalni, hiszen átlagosan naponta 216 km tekertek, így volt hogy késő éjjel értek be egy-egy városba. Továbbá többször áztak is az út során, de az utolsó 140 km volt a legrosszabb: „fel kellett tekerjünk 2410 méterre 41 kilométeren keresztül, végig esett az apró szemű, hideg eső. Mire felértünk a csúcsra, besötétedett, sötétben kellett leereszkedjünk a hágón, és az utak sem olyan jók, ahogy azt az emberek elképzelik. Franciaország és Svájc határárnál az utak pont olyanok mint itt, ez nagyban nehezítette a túrát”. E mellett többször szerelni kellett a biciklit. Mindezek ellenére nyolc nap alatt sikerült teljesíteni a távot, és a fiúknak azt is sikerült bebizonyítani, hogy kevés pénzből messzire el lehet jutni. Maiszter János már részt vett hasonló túrán, ugyanis körbebiciklizte Norvégiát, de Vas-Klein Zsoltnak ez volt az első hosszú, országokon átívelő túrája. De nem az utolsó.

Nagy Noémi