2009.07.20. 13:15
A náci német V2 mérnöke fontos szerepet játszott a holdutazásban is
<p>A náci Németország<br /> csodafegyverének, a V-2 rakétának az<br /> atyja, Werner von Braun kulcsszerepet játszott az<br /> amerikai holdutazásban. Az ő<br /> vezetésével építették<br /> meg azt a Saturn V<br /> óriásrakétát, amely a Holdra<br /> vitte az amerikai űrhajósokat 1969.<br /> július 20-án.</p>
Braun "a 30-as és a 70-es évek
között az egyik legfontosabb
rakétatervező volt, és az
űrkutatás bajnoka" - írta róla
most az amerikai űrhivatal weblapja.
Braun 1912-ben Bonnban született, 1955-ben lett
amerikai állampolgár, és 65
éves korában 1977-ben Virginiában halt
meg.
Von Braun már kamasz korában is
szenvedélyesen érdeklődött a
repülés iránt, és 17
évesen, 1929-ben beiratkozott az
Ürrepülő-társaságba.
Rakétaépítésről
álmodozott, ezért lépett be 1932-ben a
német hadseregbe, miközben egyetemi
tanulmányait végezte.
Von Braun vezette azt a csoportot, amely a második
világháború alatt a világ
első ballisztikus rakétáját, a
V2-t kifejlesztette a nácik számára.
A rakétákat a nordhauseni
rakétagyárban állították
elő, ahol a buchenwaldi koncentrációs
tábor egyik közeli altáborának
foglyait dolgoztatták. Sok ezer ember vesztette
életét a náci csodafegyverért
végzett kényszermunkán.
A V-2 rakéták 15 méter hosszúak
voltak, 12 tonnát nyomtak. Folyékony
üzemanyaggal működtek, és több
mint 5 ezer kilométer óránkénti
sebességgel tudtak repülni. Több mint 1
tonna robbanóanyagot tudtak 750 kilométeres
távolságra eljuttatni. A V-2
rakétákat vetették be a németek
1944 szeptemberében London
bombázásakor.
Von Braun már 1945 elején megértette,
hogy Németország elveszítette a
háborút, ezért szervezni kezdte, hogy
az 500 legjobb tudóssal együtt megadja
magát az amerikaiaknak.
A háború után 15 éven át
dolgozott együtt von Braun a csapatával,
és az a tudományos anyag és
felszerelés, amelyet átvitt az Egyesült
Államokba, segítette az amerikai ballisztikus
rakéták, köztük a Jupiter
kifejlesztését.
Von Braun - mint később magyarázta -
azért az amerikaiaknak adta meg magát, mert a
britektől nem kapott volna elég pénzt
ő és a tudóscsapata, az
oroszoktól meg félt.
Rakétafejlesztési központját
1960-ban áthelyezték az amerikai
hadseregtől a nem sokkal előbb alakult
Űrkutatási Hivatalhoz (NASA), és azt a
feladatot adták neki, hogy építse meg
a Saturn óriásrakétákat.
Rá tartozott a Saturn-V ifejlesztése. Ezzel a
rakétával kerülte meg a Holdat az
Apolló-8, majd az Apolló-11, amelynek
holdkompja le is szállt az égitesten.
Von Braunt 1970-ben felkérték a NASA
stratégiai tervezőcsoportjának
vezetésére. Elvállalta, de 1972-ben
kilépett, és egy repülőipari
cégnél vállalt munkát.
Öt évvel később, 1977-ben halt meg.
Nem sokkal előtte könyvet írt a
rakétatechnika és az
űrrepülés
történetéről.