Interjú

2021.01.18. 10:13

„A célok megfogalmazása segít optimistának maradni”

Új év, új kezdet – hangzik a már-már közhellyé vált szókapcsolat. A január sokak számára az újévi fogadalmakról, az életmód-változtatásról, a változásról szól, de mi van akkor, ha az elmúlt esztendőből egy olyan terhet cipelünk tovább, ami rajtunk kívül álló? A világjárvány okozta szorongás leküzdéséről, új célok kitűzésének mikéntjéről dr. Bartha Krisztina pszichológust kérdeztük.

Forrás: Pixabay

János Piroska

– Tavaly ilyenkor arról kérdeztem, miért nem működnek az újévi fogadalmak. Jelenleg talán sokak számára nem ez a legfontosabb megválaszolandó kérdés, hanem az, hogyan tudnak nekikezdeni az új évnek az elmúlt év talán legnagyobb terhét, a járványhelyzetet, és az abból adódó szorongást, félelmet továbbcipelve. Hiszen – habár már megkezdődött az oltáskampány – 2021-ben is velünk maradt a világjárvány.

– Azt a nagy különbséget kell felismernünk a járvány eleji működéseink és a mostaniak között, hogy akkor a túlélésre összpontosítottunk, igyekeztünk egyik napról a másikra átvészelni a helyzetet. Ez egy tipikus krízisben mutatott működési mód. Arra számítottunk, hogy rövid idő alatt rendeződik az életünk, és minden a régi megszokásaink szerint megy majd tovább. Mára már tudjuk, hogy a vírushelyzet nem egy átmeneti állapot, amiből néhány hét alatt ki lehet lépni, ezért érdemes számolni az új élethelyzettel, a megváltozott körülményekkel. Jó, ha tudatosítjuk, hogy nemcsak pillanatnyilag akarunk túlélni egy helyzetet, hanem hosszú távon jól akarunk lenni, értelmet akarunk találni az életünkben, céljainkat véghez akarjuk vinni és fejlődni akarunk. Ehhez képeseknek kell lennünk újrafogalmazni a céljainkat, új szokásokat kialakítani, azaz voltaképpen a helyzet adta lehetőségeknek megfelelően változni, alakulni.

 

– Megtanultunk-e a járvánnyal együtt élni e tíz hónap alatt?

– Talán inkább úgy fogalmaznék, hogy megtettünk mindent, hogy együtt tudjunk élni vele. Megtanult mindenki a maga személyiségéhez, élettapasztalataihoz, lehetőségeihez mérten együtt élni a helyzettel. Más kérdés, hogy akarunk-e így élni és az is, hogy milyen lelki hatásai vannak annak, ahogyan nagyon hirtelen alkalmazkodnunk kellett egy előre nem látható helyzethez, illetve annak, hogy máig nagy a bizonytalanság körülöttünk. Természetes, hogy ez szorongásokat, csüggedtséget, fásultságot eredményez. Erről árulkodik az a tény is, hogy sokkal többen keresnek mostanság szakszerű segítséget, mert úgy érzik, ezek olyan terhek, melyekkel egyedül már nincs elég erejük megküzdeni.

 

– A COVID-fáradtság és az állandó éberség, elővigyázatosság között egyensúlyozva hogyan lehet új célokat kitűzni?

– Egészen biztos, hogy sokkal rugalmasabban érdemes tervezni, célokat kitűzni magunk elé. A tavalyi év arra tanított, hogy olykor dugába dőlnek a terveink, fenekestül felfordul az életünk. Talán azt gondoljuk, hogy nem is érdemes ilyen körülmények között tervezgetni. Én ezzel nem értek egyet, hiszem, hogy a célok megfogalmazása segít optimistának, reményteljesnek maradni. Ez egy olyan kapaszkodó lehet, ami segít, hogy ne vesszünk el a félelmeink, a szorongásaink birodalmában, mivel azokra a személyes célokra fókuszálunk, amelyeket mi fontosnak tartunk, amelyek a személyes életünk részét képezik. Ugyanakkor tény, hogy fel kell ismerni és el kell fogadni, hogy nem kontrollálhatunk minden helyzetet, és számítanunk kell a lehetséges újratervezésre is.

 

– Miként tehetünk a túlgondolás, a szorongás ellen?

– Továbbra is érdemes foglalkozni a változás és a változtatás kérdésével és lehetőségével, hiszen nem tudjuk még, mit hoznak a következő hetek és hónapok a vírus leküzdésével kapcsolatban. Az ilyen lelki rugalmassághoz fontos, hogy jól működjenek a megküzdési mechanizmusaink, mert a nehéz, kontrollálhatatlannak tűnő helyzetekben ezekre mindig szükségünk van. Fontos, hogy hagyjuk olykor az érzéseinket felszínre törni, nevezzük meg a félelmeinket, szorongásainkat, beszélgessünk ezekről szeretteinkkel, barátokkal, rokonokkal. Azt fogjuk tapasztalni, hogy mások is hasonló érzelmekkel küzdenek, ami az összetartozás érzését és az empátiát erősíti, ugyanakkor megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, másoknak is hasonlóan emberi, aggodalmakkal, kérdésekkel teli hétköznapjaik vannak. A kapcsolatok ápolása más értelemben is fontos, végezzünk szabadidős tevékenységeket együtt a családdal, beszélgessünk, kapcsolódjunk egymáshoz minőségi kapcsolatokban. Olykor jót tehet egy kiadós sírás is a feszültségek levezetésében. Sportoljunk és maradjunk aktívak. Mindezek olyan megküzdési módszerek, amelyek az érzelmeink kiegyensúlyozására alkalmasak. Nem árt picit visszatekinteni az elmúlt egy évre és a múltunk egészére is és tudatosítani, hogy korábban milyen nehézségeken jutottunk már túl sikeresen, illetve az elmúlt egy évben hogyan küzdöttünk meg a ránk háruló kihívásokkal. Annak a tudata, hogy máskor is képesek voltunk legyőzni az akadályokat, növeli az ellenálló képességünket, és erőforrást jelent a következő időszakra nézve.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!