ERDON Helyi hírek

2010.01.28. 16:28

Kultúra? Nem az. Összválasz

<p>A Bihari Napló 2010. január 28-i számában megjelent válaszokra a tisztelt Olvasók idejét kímélendő egy szövegben reagálnék.</p>

Még mielőtt Lakatos Péter kultúrhérosz szintjére szállnék alá, két személyt kell megkövetnem: főtiszteletű Csűry István püspököt és Pomogáts Béla irodalomtörténészt.

Mindkettőjüket jobban tisztelem annál, hogysem hátuk mögé bújva állt volna szándékomban „elégtételt venni” a Tőkés-fóbiában szenvedő bőkezű mecénás és kultúrapártoló Lakatoson. Való igaz, hogy félreérthetően fogalmaztam az új egyházi vezetés kapcsán, lehet úgy olvasni, ahogyan Csűry püspök úr értelmezte, bár nem ez volt az eredeti intencióm – ezért elnézést is kérek; Pomogáts Bélát pedig nem kellett volna idéznem (bár az elhangzottakat nem cáfolta), hiszen Aczél Endre meghívása a nagyváradi Magyar Kultúra Hetére önmagában is szégyenletes. Mindkettőjüktől ismételten bocsánatot kérek.

Lakatos Péter már a 2009-es év végén telekürtölte a román és a magyar médiát azzal, hogy Tőkés László a legirigyebb politikus, mert nem gratulált Cseke Attilának egészségügyi miniszterré való kinevezésekor. Már akkor sem értettem, miből gondolja, hogy Cseke Attila új tisztsége irigylésre méltó lenne. Nos, a BN tudósítása szerint Lakatos a bálon azt is megjegyezte, hogy többnyire orvosok vannak jelen. Remélem, nem sértem meg az orvostársadalmat, de kíváncsi lennék: amennyiben Cseke Attilát nem egészségügyi miniszterré nevezték volna ki, hanem például kulturális tárcavezetővé, akkor ki vett volna részt a mulatozáson? Mert hogy a művészek, tanárok, egyszóval: kultúrateremtők és -hordozók nem tudták volna kifizetni a 140 lejes belépőt, azt nagyon valószínűnek tartom.

Hogy Schneider N. Antalt miért zavarja, ha én Lakatos Pétert lerománképviselőzöm, nem tudom, de nem is érdekel. Mivel mi Hegel eredeti szövegeit olvastuk az egyetemen, Marx nélküli kiadásban, átvezetésképpen hadd válaszoljak neki is egy Hegel-idézettel az általa is említett Jogfilozófiából: „A szabad ember egyébként nem irigy, hanem szívesen elismeri, ami nagy és fenséges, és örül neki, hogy van.”

Ha a nagyváradi kulturális élet, a rendezvények és ünnepségek nagyok és fenségesek lennének, egy szavam sem lehetne.

Pomogáts Béla egészen pontosan összefoglalja a helyzetet: ennek a polémiának semmi köze a kultúrához. És ez a baj. E személyeskedő álvitának (mert az) csak egyik részvonatkozása, hogy Lakatos Péter alapítványi elnök Tőkés László EP-képviselő nevével kel és fekszik. Amiért nevemmel vállaltam a konfrontációt (nyugodjon meg, képviselő úr, én írtam a szöveget), az éppen annak köszönhető, hogy Nagyváradon élő értelmiségiként is elegem lett ebből a felfuvalkodott, üres Patyomkin-kultúrából. És kultúránk mai állapotáért nagymértékben Önök a felelősök, mert rátelepedtek a közpénzekre, és jövőkép nélküli „kultúrpolitikájukkal” szellemi szegénységben tartják városunk polgárait.

Sajnálom azokat a jobb sorsra érdemes írástudókat, akik arra kényszerülnek, hogy végletekig korlátolt politikusokat szolgáljanak ki némi pénzmagért – mert egészen egyszerűen nem tudnak írásművészetükből megélni. Önök nem becsülik meg őket. Pedig megtehetnék, pénzük volna rá.

Elegem van abból, hogy Nagyvárad kapcsán a mai napig csak Ady Endrét emlegetjük unos-untalan – ekképpen pervertálva a Holnap városát a Tegnap városává. Mint a piranhák: minden egyes ünnepségen csippentünk egy keveset a költőóriás húsából – és ettől nem ő lesz kevesebb, mi torzulunk dögevőkké.

Zavar, hogy a művészek egymás közt a provincialitásról keseregnek – nem azért vagyunk peremvidék, mert elnyomna bármi központ, hanem mert nem vagyunk többre képesek. Az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt elgyávultunk és megroppant a gerincünk, a teremtő alkotás és a kritikai értelmiség fogalma már-már értelmezhetetlenné vált. Képzőművészeink nem érdemeltek ki egy tágas és korszerű kiállítótermet – míg Debrecenben Közép-Európa legnagyobb kortárs művészeti múzeumát tudták felépíteni.

A civil szféra érdekérvényesítő képességét Önök lenullázták, kézből etetik a mi adólejeinkből a tenni akarókat. És engedjük, bizony ám, engedjük, hiszen tenni mégiscsak kell valamit.

A Pece-parti Párizsból mára csak egy maradt. A Pece-part: büdösen, szemetesen.

A Szent László templom mellett pedig az eget lőjük, a tűzijáték talmi csillogásával vonjuk el a figyelmet a főtér rondaságáról.

Lehet, hogy Önnek, Lakatos Péter anyanyelvőrnek, valamint alapítványi/pártbéli stb. elvtársainak ez jelenti a kulturális életet.

Közölnöm kell Önökkel, hogy nem az. Nagyvárad nincs rajta a magyar kulturális térképen. A nagyváradi kulturális élet halott, Önök pedig a tetemet cicomázzák. Még táncolnak is hozzá.

Nagyvárad, 2010. január 28.

Demeter Szilárd

Tőkés László sajtófőnöke,

továbbá egyetemi tanár, író, szerkesztő,

a Metrion Egyesület elnöke

 

Kapcsolódó cikkek:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!