De  azért, hogy biztos legyek, előveszem az általa idézett cikket és újraolvasom. És ahogy újra és újraolvasom rádöbbenek, hogy Demeter  Szilárd, aki tudtommal nemcsak sajtófőnök, hanem egyetemi tanár is,  nyomorúságos hibákat követett el a válaszában. Nem tudom megfontoltan, hanyagságból vagy a közvéleményt manipuláló szándékkal tette ezt. Az újságban megjelent tudósítást (mert nem „hír” volt) átfogalmazta. Valóban kulturális nyomorúság az ilyen tudati befolyásolás: „Lakatos Péter román parlamenti képviselő...” . Mindezt  idézőjellel kezdi, de a bekezdés végén az idézetet már nem zárja be, noha a Bihari Napló cikkét, mint forrást tünteti fel. Nem értem, hogyan engedhet meg magának ilyen módszertani trehányságot. Mert ez már eleve félreérthető. Ha nem azt akarja sugallni az olvasónak, hogy Lakatos Péter román, akkor azt írja: a román parlament képviselője. De a választ író nem ezt tette. Kíváncsi vagyok mit szólna Demeter Szilárd, ha valamelyik lapban Tőkés Lászlóról azt írnák, hogy román Európa parlamenti képviselő.

Mikor ilyesmit olvasok, mindig eszembe jut, hogy hajdani filozófia tanárom, Tóth Sándor az ötvenes  évek végén  kötelezővé tette  Marxnak A Hégeli jogfilozófia kritikájához írt előszavának olvasását és értelmezését. Ezt a mondatot, (amit most emlékezetből!) idézek: „Mi pásztorainkkal az élen egyszer voltunk a szabadság társaságában: eltemetése napján” .  Értelmezze ezt a válaszíró is.

Schneider N. Antal