Ennek ellenére meglepődve olvasom Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófőnökének Lakatos Péter parlamenti képviselőt elmarasztaló cikkében (Bihari Napló, január 26. számában) a következőket: „… 2010-ben reflexből úgy véli, hogy Tőkés László EP-képviselő megtilthatja a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjainak, hol járjanak táncot. Lehet, hogy náluk ez a szokás – mindenesetre felhívnánk a figyelmet, a KRE-ben új elöljárót választottak, és sértés azt feltételezni az új vezetőségről, hogy Tőkés László „átnyúlhat” a fejük fölött.” Ergo, Tőkés László nem teheti meg, hogy letiltsa a Lorántffy táncosait, de Csűry István megtehette. Lám az új püspök (akinek több feje is van! Demeter Szilárd szövege szerint) a „békesség kötelékének” igei gondolatával indulva, máris így viselkedik. Sokan tudják, és mégsem elegen, hogy ez a történet nem az új püspök szolgálatához fűzhető. Demeter Szilárd is elkerülhette volna ezt a számára is, Tőkés László számára is és Csűry István számára is végtelenül kellemetlen helyzetet. Ha csak telefonon is megkérdez az eseményről, amiről akkor vettem tudomást, amikor már minden úgy rendeződött, ahogy rendeződött, akkor percnyi pontossággal elmondhattam volna, hogy mit beszéltem időrendi sorrendben Szabó Zsuzsa igazgatónővel, Antal János előadótanácsossal és Tőkés László ep-képviselővel. Ugyanígy azt is elmondhattam volna, hogy egyházkerületünk sérelme - az érmindszenti terv meghiúsítása kapcsán- számomra is fájdalmas esemény, és rendezésre szoruló eset, amit nem a táncoló ifjaknak, vagy a farsangi bálozóknak kell intézniük, hanem európai módon felelős személyeknek.

   A tanulságok terhei között elszomorodva, mégis megoldásokat látva, reménykedem a több összhang csodájában.

    In vinculo pacis! A békesség kötelékével (Efézus 4, 3)            

Csűry István püspök