Viszont emlékeztetem Önt, hogy a párbeszédet mi már elkezdtük, és legfennebb annak folytatásáról kell most beszélnünk. Elkezdtük a párbeszédet Önnel és az Önt támogató civil szervezetekkel, többek közt a Magyar Polgári Párt elődjével, a Magyar Polgári Szövetséggel is, és azóta is sajnálom, hogy nem sikerült megegyeznünk, holott az RMDSZ az Ön által támasztott feltételek mindegyikét elfogadta, éppen az egység és az együttműködés érdekében. Mi akkor egyébként úgy láttuk, hogy nem annyira Tőkés Lászlón, hanem inkább az utóbb bejegyzett Magyar Polgári Párt elnökén múlott az egyezség. Nehezen tudtam akkor megérteni, hogy miért nem jött össze a közös lista minden nyitottságunk ellenére. Utólag úgy látom, hogy egy akkori egyezség elejét vehette volna egy másik párt bejegyzésének és ezáltal a „megosztásra alkalmas pártérdekek” érvényesülésének, de megegyezésünk ellenzői valószínűleg éppen ezt nem akarták, nekik mindenképpen szükségük volt egy másik pártra, ehhez pedig a nem velünk együtt, hanem külön listán induló Tőkés Lászlóra.

            De nem a múltat kívánom hánytorgatni, tisztelt Képviselő Úr, hiszen úgy vélem, mindannyian követtünk el hibákat, én is, nem csak Ön. A kérdés az, hogy tanultunk-e ezekből a hibákból. Rájöttünk-e mindketten arra, hogy a romániai magyarság példás választási részvétele sikerre vitte ugyan az RMDSZ-t is, Önt is, de könnyen meglehet, hogy ez a kivételes pillanat többé nem fog megismétlődni. Úgy vélem, az elmúlt hónapokban a brüsszeli tapasztalat Önt is ráébreszthette arra, hogy nemcsak a választási küszöb kényszere, hanem közös céljaink érvényesítése is közös fellépést igényel. Furcsállva néztem, hogy Önnek néhány hónapját az Európai Parlamentben az EPP-frakció tagságáért folytatott küszködés emésztette fel, és miközben mi támogattuk ezt a tagságot, Ön egyetlenegyszer sem fordult hozzánk, hanem a román államelnöktől és a Demokrata Párttól próbált segítséget kérni. Sikertelenül. Őszintén mondom: minden nézetkülönbségünk dacára meggyőződésem, hogy Önnek az EPP-frakcióban lett volna a helye, és a visszautasítását rendkívül méltánytalannak tartom. A zöldek frakciójába való felvétel flastrom ugyan a seben, de a sérelem mégis megmarad. Mint látja, független politikusként még a saját helyzetét is nehezen tudja rendezni valaki, nemhogy hatékonyan lépjen fel mások érdekében. Mennyire másképpen alakult volna minden, ha megegyeztünk volna egy közös listában!

            Tisztelt Képviselő Úr!

            Én a párbeszédet folytatni kívánom. Ebben a párbeszédben természetesen Önt az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulások egyik hiteles vezetőjének tartom.

            Megyei és helyi RMDSZ-szervezeteink – helyhatósági választásokról lévén szó – többször egyértelműen ajánlották a Magyar Polgári Pártnak, hogy vegyenek részt az előválasztásokon, de nem fogadták el. Ma listáinkon olyan polgármester- és tanácsosjelöltek szerepelnek, akik mögött több mint százötvenötezer magyar ember – ennyien vettek részt Erdély-szerte az urnás vagy elektoros előválasztásokon – akarata, támogatása áll. Ezek nem pártlisták! Nem egy-két ember állította össze őket. Ezeket a listákat – különösen ott, ahol néhány szavazat is számítani fog – nyugodtan megtámogathatná a Magyar Polgári Párt is. Fel is kérem Önt, felkérem a Magyar Polgári Párt vezetőit is, hogy támogassák jelöltjeinket, legalább ott, ahol másképpen veszélybe kerülhet a magyar képviselet.

            Egy ilyen döntés az Önök részéről jó alapot jelentene az őszi parlamenti választásokon való egységes fellépéshez, amit én továbbra is feltétlenül hasznosnak, sőt, létfontosságúnak tartok.

            Eredményes munkát kívánok az Európai Parlamentben.

Tisztelettel:

Bukarest

MARKÓ BÉLA

az RMDSZ elnöke

2008. április 17.