Az emberre, az egyéni tragédiákra koncentráló előadás

Bíró Árpád Levente

– A Katonaének című előadás kiindulópontját, inspirációs forrását Bartók és Kodály első világháborús katonadal-gyűjteménye képezi, amely az Osztrák–Magyar Monarchia kultúrpolitikájának egyik utolsó, nagyszabású vállalkozása. Miért esett a választása erre a témára?

– Valóban, a Katonaének egyik gondolati fonala ezen inspirációs forrás mentén bontakozik ki. Kelemen László – aki a Katonaénekben alkotótársam zeneszerzőként – szerkesztett egy koncertet, Bartókék Bécsben címmel, amelynek zenei szövete az említett katonadal-gyűjteményből merített. A budapesti Zeneakadémián bemutatott összeállítás nagy hatással volt rám. Nemcsak a megszólaló zenék szépsége vagy drámaisága miatt volt felemelő a számomra ez az est, hanem a két géniusz előtti főhajtás gesztusa miatt is. A Katonaének tehát egy koncertnek is emléket állít, természetesen szimbolikus módon, a gazdag népzenei anyag mellett részleteket idézve Bartók Béla művei közül is.

– A huszadik század története tulajdonképpen a háborúk története. Ez jelentős mértékben meghatározta az emberek mindennapjait, és egymáshoz való viszonyait, és ezen keresztül a népi alkotásokat is. Melyek azok a motívumok, amelyeket ezekből az alkotásokból átemeltek az előadásba?

– Azt hiszem, nemcsak a XX. század, de Magyarország szinte teljes történelme a háborúk sorozataként is leírható. A Katonaének nem ül diadalt sikeres csatákon, nem búsong vereségeken, hanem az emberre, az egyéni tragédiákra koncentrál. Döntő módon a nő, a feleség, a kedves, a szerető, az „elhagyott” szempontjából teszi ezt. A műsor végső kicsengése nem tragikus, de nem is kínál feloldozást. Talán keserédes, mint az élet, ahol a napfény mellett mindig ott az árnyék is.

– Mit tudhatunk meg az előadás zenei és táncanyagáról? Milyen tájegység dallamait és táncait fedezheti fel a közönség?

– Zenei szempontból a bartóki utalásokat már említettem. A népzenei tételek, legyen szó hangszeres vagy vokális muzsikáról és persze táncról, mind Erdélyből és a Partiumból származnak, Gyimestől a Székelyföldön és a Mezőségen át egészen Biharig.

– Először dolgozik együtt a Nagyvárad Táncegyüttessel, de nem először látja őket. Az évek során gyakorlatilag végigkövette az együttes fejlődését. Mit gondolt akkor róluk, és milyen most velük együtt dolgozni?

– Azt látom, hogy egy jó irányba formálódó társulat. Igen figyelemreméltó egyéniségek, karakterek, szólistaként is helytálló táncművészek is vannak közöttük. Nagy teherbírású, hivatása iránt elkötelezett csapat, amellyel öröm a munka. A Katonaének reményeim szerint egy előremutató és emlékezetes epizód lesz a Nagyvárad Táncegyüttes történetében.

Jegyvásárlás

A bemutatóra jegyek a Szigligeti színház Moscovei (Szilágyi Dezső) utca 7. szám alatti jegypénztárában, és online, a www.biletmaster.ro oldalon kaphatók, illetve az előadásra érvényesíthetők a Nagyvárad Táncbérletek.