In memoriam Juhász Viktor

Hasas János

Ezelőtt húsz évvel, 2004. április 17-én szólította magához a Teremtő és bízta meg az égi amatőr színjátszócsoport vezetésével Juhász Viktor tanár urat, Rév díszpolgárát, a Sebes-Körös menti térség polihisztorát, aki önzetlen tevékenységével sokat tett nemzeti közösségünkért, szűkebb pátriájának, Rév magyarságának felemelkedéséért. „Állíthatjuk, hogy ő Rév falu mozgatórugója. Nemegyszer egy emberként sorakozott fel Juhász Viktor tanár úr mögött a falu református közössége, és sokszor erejüket felülmúlva fogadták és segítették a különböző rendezvényeket, legyen az saját kezdeményezés, megyei vagy országos esemény” – írta többek között laudációjában Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke, amikor Juhász Viktor honismereti tevékenységét 2001-ben Fényes Elek-díjjal jutalmazták.

Juhász Viktor 1927. szeptember 4-én született Réven, a Domján családban. A Juhász nevet örökbefogadó nevelőszüleitől kapta. Elemi iskoláit Réven, a gimnáziumot a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, ahol 1948-ban érettségizett. Édesapja szatócsüzlete miatt a család kuláklistára került, így minden egyetemről eltanácsolták. 1949–51 között a révi Kőbánya és mészégető vállalat bérelszámolója volt. Ekkor vette fel a Juhász nevet, s így el tudta végezni a Bolyai Tudományegyetem matematika–fizika szakát. 1953–1959 között a révi általános iskola igazgatója, majd 1959–1987 között a révi általános iskola magyar tagozatának matematika–fizika tanára volt. A fotó- és rádióamatőr szakkörök vezetője, közben 1959–1968 között a kultúrház igazgatója; 1963-ban megkapta a „Kiváló tanár” kitüntetést, 1980-ban pedig sikeresen letette az I. fokozati vizsgát. 1987-ben nyugdíjazták, de még négy éven át tovább tanított.
Egész életében a kultúra elkötelezettje volt. Már 1945-ben, még diákkorában megalapította a helyi színjátszócsoportot, melyet több mint 54 éven keresztül vezetett. Vendégszerepeltek számtalan településen, mind a Partiumban, mind Magyarországon. Az 54 év alatt nem volt olyan révi magyar család, amelynek leszármazottja ne lett volna tagja ennek a színjátszócsoportnak. Szintén diákkorában, 1942-ben lett az Erdélyi Kárpát Egyesület tagja, Tulogdy János professzor, akkori osztályfőnöke hatására. Így elkötelezte magát a természet iránti szeretetre és ennek védelmére.
1993. május 31-én újraalakult a révi EKE, melynek elnökéül Juhász Viktort választották meg. Hosszú ideig elnöke és mozgatórugója volt a révi osztálynak, s így több megyei és országos EKE-rendezvény szervezője lett, hozzájárulva a Révi-szoros természetvédelmi táj megismertetéséhez és védelméhez.
Rév magyar lakossága iránti felelősségének tudatában 1989. december 30-án megalakította az RMDSZ révi szervezetét, melynek hosszú ideig elnöke, majd alelnöke volt..Rév helytörténetével már a hetvenes évektől foglalkozott. Elsősorban a révi fazekasmesterség érdekelte. Felismerte a hagyományos kézműipar jelentőségét a falu életében, de azt is látta, hogy az kihalóban van. A kommunista rendszer nem támogatta a kisiparosokat, főleg a magyar népművészeket. Juhász Viktor próbált tenni valamit, lelkesítette a legügyesebb mestereket, ötleteket adva a kínálat bővítésére, még ha el is térnek a hagyományoktól. Ez rövid időre sikeresnek bizonyult, de a hanyatlást nem lehetett megállítani. Az 1970-es években jelent meg első tanulmánya a Művelődésben Ipar vagy népművészet címmel.

1993-tól, megalapításától tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak. Ettől kezdve alaposabban elmélyült a helytörténeti kutatásban, számos cikke és tanulmánya jelent meg a Partiumban, az Erdélyi Gyopárban, a Reményben, a debreceni Látóhatárban. 1999-ben a Sebes-Körös-völgyi kastélyok és udvarházak című tanulmányával pályázott, majd a 2000-ben meghirdetett pályázaton II. díjat nyert Rév története című munkájával. Feleségével, Orth Ibolyával megírták Rév monográfiáját, társszerzői a Rév – Erdély sziklakapuja, a Zichy-barlang felfedezésének 100. évfordulójára kiadott kötetnek. Oroszlánrésze volt az 1996-ban a református temetőben felállított világháborús obeliszk, 1994-ben Márton Gabriella, Ady Endre első nagyváradi szerelme és Kulcsár Andor egykori révi lelkipásztor tiszteletére állított emléktáblák elkészítésében. Ugyancsak szerepe volt a 2003. augusztus 9-én, a Zichy-barlang felfedezésének százéves évfordulója alkalmából Karl Handl, a barlang felfedezőjének tiszteletére felavatott emléktábla elkészíttetésében, amelyet egykori lakóházának falán helyeztek el, és a 20 évvel ezelőtt a templomkertben felavatott Petőfi-mellszobor, illetve Bersek József honvéd huszárezredes kopjafájának létrejöttében. Kezdeményezője és megvalósítója testvértelepülési kapcsolat kialakításának az anyaországi Székkutas községgel.

Nevét egykori házának a falán emléktábla, illetve tavaly óta már egy utca is őrzi Réven. Kopjafáján a révi temetőben Wass Albert A hontalanság hitvallása című verséből vett idézet áll: „Hontalan vagyok, / De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet, / És maradok ez úton, míg csak élek / Töretlen hittel ember és magyar.”

Nyugodjon békében, tanár úr!