A Securitate csak átalakult, de nem veszett el

Pap István

Gheorghe Ursu román mérnök volt, egyike annak a több száz szakembernek, akik az 1977-es bukaresti földrengés után meg kellett volna tervezzék a megmaradt épületek szerkezetmegerősítését. A munka azonban Nicolae Ceaușescu parancsára leállt, emiatt rengeteg fővárosi épület maradt életveszélyes állapotában. Gheorghe Ursut lelkiismerete nem hagyta nyugodni, egy jelentést írt erről, melyet eljuttatott a Szabad Európa Rádiónak. Az állambiztonsági szerv, a Securitate rájött erre, és hosszú évekig tartó megfigyelés, illetve nyomásgyakorlás után 1985 szeptemberében letartóztatták. Gheorghe Ursu két hónapig viselt kínzások után 1985. november 17-én elhunyt a Rahova úti börtönben. A rendszerváltás után fia, Andrei Ursu elhatározta, mindent megtesz azért, hogy rács mögé juttassa apja gyilkosait. Ebben segítségére volt Dan Voinea katonai ügyész, aki a Ceaușescu házaspárt is halálra ítélte, valamint ügyvédek, civil szervezetek is. A Liviu Tofan és Șerban Georgescu rendezte, idén nyáron bemutatott film ezt a több mint harminc éves sziszifuszi küzdelmet mutatja be. Az alkotásból számos megrázó részlet derül ki, például az, hogy a rendőrség és a szeku összedolgozott az emberek vallatásában, illetve az is, hogy az Ursu-ügy nyomozati anyagának a legnagyobb részét, mely egyébként a Szekuritate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács megőrzésében van, a rendszerváltás után meghamisították: a lehallgatási és kihallgatási jegyzőkönyvek dokumentumait eltüntették, helyettük ismeretlenek újságkivágásokat és mindenféle nem bizonyító erejű iratokat helyeztek el a dossziéban. Mindazonáltal így is elég bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy a tizenegy gyanúsított közül négyet elítélhessenek, de a katonai bíróság következetesen akadályozta az ügy előremenetelét: amikor Dan Voinea már túlságosan előrehaladt a nyomozásban, elvették tőle az ügyet, a katonai bíróság vagy meg sem hallgatta a vád tanúit, vagy amikor ezt mégis megtette, nemes egyszerűséggel nem vette jegyzőkönyvbe az általuk nyilatkozottakat. Végül a katonai bíróság csak Ursu cellatársát ítélte el halált okozó testi sértés bűntettével, akit a nyomozati szervek buzdítottak arra, hogy a cellában verje Ursut. A nyilvánvalóan a szekustisztek védelmét szolgáló ítéletbe Andrei Ursu nem nyugodott bele, állhatatosságának, két éhségsztrájkjának, valamint a civil szervezetek és a sajtó nyomásgyakorlásának köszönhetően két rendőrezredest – akik bizonyíthatóan részt vettek a Gheorghe Ursu halálához vezető kínzásban – a polgári büntetőbíróság végül elítélte. Ez a döntés azon meglehetősen ritka esetek egyike Romániában, amikor igazságot szolgáltattak a kommunista rendszer áldozatainak. Azonban a kínzásban szintén bizonyíthatóan részt vett két szekust azóta sem ítélték el. A film idén nyáron készült el, néhány héttel a Legfelsőbb Bíróság ítélete előtt, mely július 27-én jogerősen felmentette a két egykori szekustisztet...

Nincs vége

A váradi eseményen jelen volt a film főszereplője, Andrei Ursu is, aki a vetítés után válaszolt a jelenlevők kérdéseire. Kijelentette, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, perújrafelvételt kér, és ha akkor sem jár sikerrel, akkor az Európai Nemzetközi Bírósághoz fordul. A közönségtalálkozó során olyan érdekességeket is elárult, hogy a Román Hírszerző Szolgálat élére kinevezett mindegyik igazgatóhoz beadványt nyújtott be, azt kérve, hogy végezzenek belső vizsgálatot arról, hogyan vesződhetett el az Ursu-ügy nyomozati anyaga. „De senki nem csinált semmi, még a legutóbbi igazgató, Eduard Hellvig sem” – jegyezte meg, ezzel is alátámasztva azt a megállapítást, hogy a jelenlegi államhatalom és jogszolgáltató rendszer is védi az állampolgárokat terrorizáló régi szekusokat. Mindazonáltal Eugen Grigorescu szekus ezredest 2005-ben jogerősen elítélték három év börtönbüntetésre munkaköri gondatlanság címén, amiért elveszett Gheorghe Ursu naplója, amit a szekusok elkoboztak, és az ő felelőssége volt annak a dokumentumnak a megőrzése.

Az eseményen felszólalt Cristina Pușcaș muzeográfus, a kommunista rendszer áldozatairól szóló kiállítás kurátora is, aki elmondta, hogy a szóban forgó egyik szekustiszt, az egyébként váradi illetőségű Vasile Hodiș felkereste őt, illetve megnézte a kiállítást, Pușcaș szerint feltehetőleg azért, hogy beperelje a múzeumot hitelrontásért. A két tiszt felmentésének indoklásául a Legfelsőbb Bíróság azt hozta fel érvként, hogy a lakosság és a titkosszolgálat között nem volt „antagonisztikus viszony”, ezért nem is jöhet szóba emberiség elleni bűncselekmény vádja ebben az ügyben. Ehhez kapcsolódva felszólalt Mihai Maci, a Nagyváradi Egyetem professzora, aki felhívta a figyelmet a kommunizmust elítélő államelnöki jelentésre, melyet Traian Băsescu elnök hivatali idejében fogadtak el, és ami megjelent a Hivatalos Közlönyben. „Tehát a román állam hivatalos álláspontja az, hogy a szeku és a nép igenis antagonisztikus viszonyban állt egymással. Ezek után milyen értéke van annak a dokumentumnak, ami kötelezettségvállalást ró a román államra?!” – kérdezte felháborodottan Maci.

Szabadság

Szombaton este vetítették le szintén a színházban a ’89 – Nagyszeben című filmet Tudor Giurgiu rendezésében. A film még annyira friss, hogy a bukaresti bemutató a váradi vetítés után fog lezajlani, ennek ellenére máris két elismerést zsebelt be az alkotás, a Szarajevói Filmfesztivál Művészfilmek Nemzetközi Konföderációjának (CICAE) díját és a TIFF legnépszerűbb román filmjének járó közönségdíjat. A mű megtörtént eseményeket dolgoz fel: az 1989-es forradalom zűrzavarában Nagyszebenben véres összecsapások zajlottak a rendőrség, a hadsereg, a szeku és a tüntetők között, aminek több tucatnyi halálos áldozata volt. A teljes igazságra sem a filmben, sem a valóságban nem derül fény. Érdekesség, hogy az alkotást megtekintette Ilie Bolojan, a Bihar Megyei Tanács elnöke és Mihai Jurca, Nagyvárad városmenedzsere is. Egyébként a film román–magyar koprodukcióban készült, ezért magyar felirattal vetítették le, és a nagyszámú szereplőgárdából felismerhető volt a vásznon a váradi Mária Királyné Színház három színésze, valamint a váradi származású Dimény Áron, a Kolozsvári Magyar Színház tagja is. A vetítés után a film készítői válaszoltak a színházat megtöltő közönség kérdéseire. Ezúttal is elhangzott, hogy a nagyszebeni események kapcsán a katonai bíróság folyamatosan arra törekedett, hogy a bűnösök elkerüljék a felelősségrevonást. És sikerrel jártak, az ügyet ugyanis 2010-ben lezárták.