Ápolók nemzetközi napja: viseljük egymás terheit

Caritas-sajtóanyag

Az ünnepség hálaadó szentmisével kezdődött a Szent József Központ kápolnájában, délelőtt 10 órakor. A szertartást Varga Sándor atya, biharpüspöki plébános mutatta be, prédikációjában arra mutatva rá, hogy az ápolói hivatás középpontjában az együttérzés Bibliából is jól ismert fogalma áll – latinul compassio, ami szó szerinti fordításban együtt szenvedést jelent – vagyis, hogy viseljük egymás terheit.

A misét követően a Caritas idősotthonainak, valamint otthoni beteggondozói szolgálatának munkatársai egy interaktív workshopon vehettek részt dr. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember és Márton Erzsébet szociális munkás vezetésével, akik meghívott vendégként érkeztek erre az alkalomra a Gyulafehérvári Caritastól.

Az előadás kezdete előtt Dunai József, a nagyváradi Caritas ügyvezető igazgatója köszöntötte a résztvevőket, köszönetet mondva az ápolók munkájáért mind a szervezet vezetősége, mind azoknak a betegeknek a nevében is, akik egészségi állapotuk miatt hálájukat nem tudják kifejezni. Ezt követően a meghívott előadókat és a résztvevő kollégákat Greabu Andrea főszervező, a nagyváradi Szent Márton Idősotthon munkatársa köszöntötte, rámutatva, mennyire fontos, hogy a gondozók ne csak fizikailag, hanem lelkiekben is töltekezzenek, hiszen munkájuk mindkét szempontból megterhelő.

„Adunk, nyújtunk, biztosítunk, ellátunk, szolgálatot teljesítünk, meghallgatunk, megoldunk, bekötözünk, ápolunk, tornáztatunk, mozgósítunk, lelkesítünk, vigasztalunk, nyugtatunk, a türelem erényét gyakoroljuk. Ezt olyankor is megköveteli a helyzet amikor a mi szeretet-tankunk is lehet épp üres, vagy a mi erőnlétünk is fogytán van. Ezért nagyon fontosnak érzem megragadni azokat az alkalmakat, amelyek lehetőséget kínálnak a töltekezésre, tanulásra, fejlődésre” – fogalmazott.

A szakmai workshop keretében dr. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember Az ápoló lámpása címmel értekezett, mondanivalóját a személyközpontú gondozásra, valamint az ápolók saját lelki feltöltődésére fókuszálva. „Meg kell tudnunk őrizni a belső lángunkat, ami majd az idősek és a betegek szemében tükröződik vissza” – hangsúlyozta, majd hozzátette: fontos, hogy tudunk-e boldogok lenni a munkánkban, mert ez az a pálya, ami nem a fizetésről szól, hanem a szeretetről, mert az által tudunk úgy ápolni, ahogy minket is szeretnénk, ha ápolnának.

Az ápolók-napjai ünnepég közös szeretetvendégséggel ért véget.