Kiszolgáltatták a betegek kenetét a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: Szűz Mária Lourdes-i jelenésének ünnepén a betegekre is gondolnunk kell, illetve az őket ápolókra, akik gondoskodnak róluk a kórházakban, az idősotthonokban vagy családi környezetben. Olyan időket élünk, amikor még inkább átéljük annak fontosságát, hogy együttérzéssel és odafigyeléssel tudjunk egymásra tekinteni és segíteni másoknak ott, ahol erre szükség van és várják tőlünk. Ez pedig sokszor abban mutatkozik meg, hogy kifejezzük azt: közel állunk azokhoz, akik a testi-lelki szenvedések terheit hordozzák.

A főpásztor ezután magyarázatot adott arra, miért látható három kisebb doboz a főoltár előtt. Felidézte, hogy tavaly, a Szent József-évben volt egy arra vonatkozó kezdeményezés, kérés, hogy a különböző plébániákon a hívek fogalmazzák meg és tegyék jelképesen dobozokba a gondjaikat, problémáikat, Szent József közbenjárását kérve. Karácsony előtt aztán ezek a dobozok a székesegyházba kerültek, és fal épült belőlük a betlehemi jászolnál annak jeléül, hogy Istennél keresik az oltalmat, mert ő tud megoldást kínálni a bajokra. Most pedig az imaszándékokat az említett három dobozba összegyűjtötték, annak szimbólumául, hogy ismét hittel fordulnak Istenhez, remélve, hogy meggyógyítja, megerősíti őket. „Szűz Mária Lourdes-i jelenésének ünnepe, a betegek világnapja erre a leszebb és legjobb alkalom”, vélekedett a váradi egyházmegye vezetője.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László kiemelte, hogy két dologra kell fókuszálnunk február 11-én. 

Az egyik a Lourdes-i Szűzanya emléknapja, felelevenítve azt, hogy 1858-ban a 14 éves Soubirous-i Bernadettnek megjelent Mária, arra kérve, legyen közvetítője az üzenetének a világ számára. A jelenések később megismétlődtek, és azóta azon a helyen hatalmas templom épült. A barlanghoz évente sok százezren zarándokolnak, és több száz, orvosi szempontból nem annyira megmagyarázható csodálatos gyógyulást tartanak számon.

A másik esemény a betegek világnapja, melyet 1992-ben rendelt el Szent II. János Pál pápa, az egyház háláját, elismerését fejezve ki a betegek, a szenvedők, az egészségügyi dolgozók, az őket ápolok felé. Sajnos a járvány még tart, ezért különösen időszerű a szenvedést a mindennapi valóság szintjén megközelítenünk, ügyelve ugyanakkor arra, hogy ne csak az orvosi protokollum alapján történjen ez, hanem úgy is, hogy közben nem feledkezünk meg ennek lelki, emocionális oldaláról sem annak érdekében, hogy a betegek és a szenvedők ne roskadjanak össze és mondjanak le végleg önmagukról, a felépülésük esélyéről. A szakmai vetületen túl ugyanis a szeretetünk különféle gesztusok által is megnyilvánulhat, hozzájárulva az érintettek emberi méltóságának a megőrzéséhez.

A megyés püspök kitért Ferenc pápa azon idei üzenetére is, miszerint a személy fontosabb a betegségnél, majd Izajás azon ideillő gondolatát idézte: Isten abbéli cselekedetében, hogy békét áraszt a népére, a gyöngédsége és a minket kereső szeretete tükröződik vissza, mely nem csak a gyógyulás, hanem a megújulás forrása is lehet számunkra. Megfontolandó a próféta azon tanácsa is: találjunk vissza Istenhez, mert ez megerősít és megvilágosít bennünket, illetve elvezet ahhoz a gyógyuláshoz, amire szükségünk van az Ő titkainak a megismeréséhez, és mely az örökkévalóság lehetőségét tárja fel előttünk. „A gyógyulás forrása tehát adva van, hiszen Isten maga lép hozzánk, szólít meg, és van velünk a szenvedésben, a gyógyulás csodájához pedig hozzátartozik egy-egy kimondott kedves szó, a kapcsolat, a közelség, és a betegekkel való együttérzés is”, hangsúlyozta a főpásztor.

A szerző felvételei