Közösségek öröksége Szentendrén, bihari részvétellel

Szűcs György

Az idén tízéves szalacsi tájház meghívást kapott a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum házigazdáitól, hogy a kerek évforduló alkalmából bemutasson egy részt az érmellék népi kultúrájából. A szeptember 18-i hétvégén zajlott eseményre a résztvevők a Kárpát-medence szinte minden szegletéből érkeztek. Székelyföldről a méréfalviak a kapukészítést, a mezőségiek a népdalkincseiket, a szalacsi csoport pedig a lapótya-készítést és -kóstoltatást vállalta fel.

A kétnapos rendezvény alatt mintegy 200 darab „palacsinta” készült, amit helyben lehetett megízlelni. Az érdeklődők sokszor arra voltak kíváncsiak, hogy sós vagy édes ételről van-e szó, illetve sokakat érdekelt az is, hogy hol helyezkedik el a képviselt település. A Szabó Irma és Nagy Irma által sütött étkek népszerűsége töretlen volt, mindig volt vendég az asztal előtt. A lapótyát egy pohár borral vagy néhány fürt szőlővel lehetett kiegészíteni, amire szintén folyamatos kereslet mutatkozott. A házhoz érkező vendégek a terített asztal mellett olyan tárgyakat és eszközöket is láthattak, amik régen a hétköznapok részei voltak. Ilyen volt a gyékényből készített szék, a hárságy (értelemszerűen ezek mind kicsinyített változatban érkeztek meg). A lapótya alapanyagai viszont egyenesen Szalacsról utaztak el egészen Szentendréig: a liszt és a másik fontos összetevő, a krumpli is. Ugyanis a krumplinak, ahogyan Irma néniék fogalmaztak, „parázs krumplinak” kell lennie. Éppen ezért fontos volt, hogy ne a szomszédos boltból legyenek azok megvéve.

Elismerés a tízéves szalacsi tájháznak

A szombat délután egy színes és látványos díjátadóval zárult. A tájházak képviselői zenés felvezetéssel érkeztek meg az amfiteátrumba, ahol Berecki Ibolya, a Skanzen aligazgatója, valamint Hegedűsné Majnár Márta, a magyarországi Tájházak Szövetségének elnöke adta át az elismerő oklevelet dr. Kéri Gáspár fenntartó részére. Mivel a tulajdonos a helyi értékek bemutatásával volt elfoglalva, ezért az elismerést Nagy Irma vette át, majd egy nappal később juttatták azt el a tulajdonosnak Székelyhídra.