EKE-túra a krókuszok földjére

Vad Zoltán

Van egy hely, Nagyváradtól nem is olyan messze, ahol kis területen annyi természeti csoda található, mint sehol máshol. Tavasszal mi más csalogatná a túrázni vágyókat az Erdélyi-szigethegységben található vidékre, az 1200 méter körüli magasságban fekvő Pádis-fennsíkra, mint a krókusz virágzása. Nem nevezheti magát igazi túrázónak az, aki legalább egyszer meg nem csodálta élőben ezt a természeti csodát.

A krókusz virágzásának látványa semmihez sem fogható. Úgy kell elképzelni, hogy a virágzó krókuszok, vagy ahogyan még hívják, kárpáti sáfrányok, valóságos virágszőnyeget alkotnak. Amerre a szem ellát, mindenhol a kis, lila virágok töltik be a domboldalakat, elvarázsolva az éppen erre a virágzásra áhítozó kirándulókat.

A nagyváradi EKE túráján a 10 évestől a 78 évesig minden korosztály képviseltette magát. Sosem késő, illetve nem lehet elég korán elkezdeni túrázni. A tulajdonképpeni túra a Varasó-réten található menedékháztól indult, egy köves és viszonylag könnyen járható úton haladva, mindvégig jelzett útvonalon. A túra elején elhaladtunk a Varasó-tó mellett, melyről azt gondolnánk, hogy csak időszakosan van benne víz, mivel első pillantásra nem tűnik nagy tónak. Valójában egy víznyelő, az itt összegyűlt víz nem apad le, annak ellenére, hogy az állatok itatására is szolgál.

Ahogy egyre feljebb emelkedtünk, úgy romlott az út minősége. Szemmel láthatóak voltak a hosszúra nyúlt tél nyomai, mély árkokat rajzolva a kacskaringózó szekérúton. Az egyre nehezebbé váló út ellenére, könnyű a dolga a turistának, eltévedni nem nagyon lehet. Mindvégig ezen az úton kell haladni. Bár mindenki alig várta a pillanatot, amikor a lila színárnyalataiban pompázó virágokat megpillanthatja, mégis egy-két perc erejéig megcsodáltuk ez egyre inkább kibontakozó panorámát is. Jobbra a Nagy-Bihar hegység büszke ormai emelkednek, tőle kissé balra a Tatár-hegy vehető ki, és még ettől is balra, egy parkhoz hasonló kinézetével az Oncsásza-rét fenyőerdői teszik teljessé a panorámát.

Körülbelül két óra kitartó, tempós menetelést követően, egyszer csak ott voltunk, a krókuszok birodalmában. Az is elámul, aki minden évben megcsodálja a természet eme szépségét. Nincs szó, nincs jelző, mely leírhatná a látványt, mely hűen átadná az érzést, ami a kirándulót eltölti, miközben gyönyörködik a természet csodájában. Szinte érezni, tapintani lehet, ahogyan a kis, lila virágok áttörik a hótakarót, hogy az éltető napsugarakban megfürödhessenek. Saját szemeinkkel láthattuk, hogy a gyenge virágszálak állnak nyerésre a hóval szemben. És mindenkit lenyűgözött a látvány!

Túránk a célját elérte, részesei lehettünk egy nem mindennapi csodának, a természet ritka varázsának, és ugyanakkor szerencsések is voltunk, mert a napsugarak mindvégig a pártfogásukba vettek.