Barkaszenteléssel kezdődött a virágvasárnapi ünnepi szentmise a nagyváradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója arra hívta fel a figyelmet: a húsvétot megelőző napok történései tele vannak feszültségekkel, drámai pillanatokkal, néha felháborítónak tűnő kijelentésekkel. Virágvasárnap Jézus dicsőséges bevonulását ünnepeljük Jeruzsálembe, holott az ő szemei előtt már a keresztre feszítés borzalmai lebegnek. Az események olyannyira ismerősek, hogy minden részlete fölött talán nem is időzünk el eleget.

Az egyik ilyen mozzanat, hogy Jézus utolsó földi tartózkodása idején, két nappal a húsvéti előkészületek előtt, Simon házában vendégeskedik Betániában. Márk evangélista beszámolója szerint Simon leprás volt. Jézus tehát földi élete utolsó napjainak egyikét egy leprásnál tölti – döbbenetes ezt ma egy világjárvány akárhányadik hullámában hallani. Feszültségekkel és ellentmondásokkal teli ez a vendégeskedés, mint az egész nagyhét, valahogy olyan, mint a mi húsvéti készülődésünk is. Kétely és aggódás, rejtett vagy színlelt nyugalom, de valójában mindenki szívében mélységes aggodalom lakozik. Egymás iránti természetes emberi vágyakozás, ugyanakkor távolságtartás, erőltetett közvetlenség, de mégis tisztes tartózkodás egymástól.

Simon hazában is ilyen lehetett a hangulat. A leprások a legmegvetettebb emberek közé tartoztak akkoriban, kiabálniuk kellett, ha valaki közeledett feléjük, nehogy megfertőzzenek bárkit is. Sőt, még a gyógyulásuk után is sokan kételkedve, elővigyázatosságból inkább távolságtartóan viszonyultak hozzájuk. Micsoda párhuzam fedezhető fel a Jézus korabeli fertőzés és a mai világjárvány közt! Simon évekig karanténban volt, a város falain kívül lakhatott csak, távol mindenkitől, szeretteitől, ismerőseitől, idegenektől egyaránt. Jézus ismerősként érkezik Simon házába – igaz, még mindig csak úgy titokban. Házigazdája még mindig a bőrén viseli a lepra mély sebhelyeit, melyek talán sajogtak is időjárás-változás idején. Csodás gyógyulása és a karanténból való kiszabadulása után boldog szerény otthonában – sok vagyona ugyan nincs, de legalább van tető felette, asztala az étkezéshez, és néhány ember korábbi leprája ellenére meglátogatja. Jézus pedig, ismerve a fertőzés veszélyét és Simon lelki békétlenségét, mégis az ő házában lel kis nyugalomra Jeruzsálem utcaemberének ide-oda hajló dicsőítésének vagy éppenséggel szitkozódásának közepette.

És mintha még mindig nem lenne eléggé drámai a hangulat, Simon házának ajtaja hirtelen kinyílik. Egy idegen, névtelen asszony lép be rajta, feltöri a kezében tartott alabástromedényt, és annak drága nárduszolaj tartalmát Jézus fejére önti. Ismét néma csend, megdöbbenés, félelem, felzaklatott érzéshullámok. Újból ellentmondásokkal teli feszültség, meglepetésszerű riadalom, de mégis ünnep, pazarló, túláradó szeretet. Jézus egy leprás házában van többedmagával, és egy idegen nő drága illatszert önt a fejére, minden járványügyi előírást megszegve ezzel. Mégis, mintha ez az illat tompítaná a pattanásig feszült hangulatot, mintha az egész házat átölelő illatáradat a túlcsorduló szeretet jelképe lenne. A szeretet illata be- és kitölti a két méter távolságot az emberek között, legyen akármilyen bizonytalan is a helyzet. Ez a szeretetáradat pedig a tér és idő korlátain túl talán egészen hozzánk is elér, jelezve, hogy az emberi együttérzés mégsem halt ki egészen.

„Féltve őrzött terveinket néha nekünk is össze kell törnünk, hogy a bennünk rejlő túlcsorduló szeretetünket szétpazaroljuk környezetünkben. Amikor a korlátozok miatt aggodalommal készülünk megünnepelni húsvétot, tekintsük a mellettünk levő üres helyekre a padokban. Jézus mellénk ül, és ez a legnagyobb vigasztalás számunkra a megpróbáltatások közepette. Sőt, tovább megy, otthonainkban látogat meg. Kérdés: lesz-e bátorságunk ajtót nyitni neki, és szeretetalabástrom-edényeink tartalmát rápazarolni?” – fogalmazott a tisztelendő.

Fotók: A szerző felvételei