Derzsi Ákos: Vannak helyzetek, amikor a tisztánlátás érdekében hátrább kell lépni

A Bihar megyei RMDSZ legutóbbi választmányi ülésén Derzsi Ákos szenátor bejelentette: visszalép, nem kíván indulni a parlamenti választásokon, illetve lemond a váradi helyi tanácsban megszerzett mandátumáról, valamint az ügyvezető alelnöki tisztségéről is. RMDSZ-tagságát azonban megtartja, csak „a fedélzetről levonul a hajótestbe”. De ez nem jelenti azt, hogy nincs véleménye a helyhatósági választások eredményéről. Mert minden választás után elemezni és értékelni kell. Akkor is, ha kevés idő van rá, hisz két hónap múlva ismét az urnákhoz szólítják a választókat. Fontos tudni, hogy mi az oka a közömbösségnek és az ellenszavazatnak.

K. Iván

– Eltelt már egy kis idő a helyhatósági választások óta, érdemes-e egyáltalán még beszélni róla, hiszen hamarosan itt a következő?

– Véleményem szerint igen. Minden választás után elemezni és értékelni kell. Akkor is, ha kevés idő van rá, hisz két hónap múlva ismét az urnákhoz szólítjuk a választókat. Fontos tudni, hogy mi az oka a közömbösségnek és az ellenszavazatnak.

– Úgy tűnik, e két utóbbi – a közömbösség és az ellenszavazat – két meghatározó eleme a bihari, de főleg a váradi magyar választó magatartásának.

– Annak ellenére, hogy az eredmények majdnem ugyanazt biztosítják, mint ezelőtt négy évvel, négy városi és hat megyei tanácsost, úgy gondolom, hogy nem lehetünk elégedettek. Mert sok helyen ugyan győztünk, de nem a magyar ajkú választók számszerű arányának megfelelő biztos fölénnyel. Érződik a lemorzsolódás, a közömbösség, a megosztottság.

– Hogyan értékeli a helyhatósági választások eredményét?

– Az RMDSZ szempontjából elkeserítőnek tartom, hogy a nagyváradi magyar szavazók (közel 39.000) közül alig 7800-an adták voksukat a szervezetre. Ez azt jelenti, hogy csak minden ötödik váradi magyar szavazott ránk, míg négyen vagy a román jelöltekre szavaztak, vagy pedig el sem mentek. Az utóbbiakból vannak többen, gondolom, ami egyértelműen annak a jele, hogy nem jutott el elég hangsúlyosan a politikai üzenet.

– A választások utáni napokban a kommunikáció összemosta a siker és a sikertelenség közötti határvonalat. Ön szerint mi a sikertelenség?

– Egy politikus számára sikertelenség, ha nem tudja rávenni a választókat, hogy részt vegyenek és véleményt nyilvánítsanak a választásokon. Annak az okát kellene elemezni, hogy miért nem sikerült megszólítani az embereket. Miért nem jutott el az üzenet. Nem tartják megvalósíthatónak azt, amit a programunkban ígérünk? Nem vagyunk elég hitelesek? Nem egyezik az emberek elvárásával az, amit és ahogyan tenni akarunk? Békét szeretnének és nem torzsalkodást? Új arcokat szeretnének látni az élvonalban? Sok kérdés merül fel, melyre választ találni nem kis feladat, de meg sem próbálni az hiba. Most, amikor a következő tét a parlamenti jelenlét, nem tudomásul venni, hogy bármikor átvehetik mások a mérleg szerepünket (lásd a Pro Románia és az ALDE fúzióját), a valóságtól való elrugaszkodást jelenti. Az utóbbi években láthattuk, hogy milyen hamar zárják soraikat a román pártok, ha felkerül a magyar kártya az asztalra.

– A Bihar megyei RMDSZ-en kívül szinte az összes mérvadó hazai magyar médium, illetve a közhangulat is egyértelmű kudarcnak írja le a választások eredményét. Ön szerint mi volt?

– A színvonalas politikai elemzésektől az egyszerű hozzászólásokig mindenütt a kudarc hangulatát érzem. Anélkül, hogy valakire mutogatnék vagy sárral dobálnék, hisz én is a csapat tagja voltam, mint jelölt, ezt az eredményt kudarcként élem meg. Mert minek nevezhető az, amikor beszélsz, úgy gondolod, jókat mondasz, aztán egyvalaki meghallgat, a többi pedig szétszéled.

– Ezért lépett vissza az első vonalból, s maradt egyszerű párttag?

– Vannak helyzetek, amikor a tisztánlátás, az elfogulatlan véleménynyilvánítás és a jó helyzetértékelés érdekében hátrább kell lépni. Én megtettem.