Jézus mondja: „én élek, és ti is élni fogtok. ” (Jn 14:19)

Kedves Olvasó, Testvérem az Úrban!

Ünnep van, húsvéti ünnep. Az Úr Jézus Krisztus diadalmas feltámadásának napja. Bennem az ének akkordjai muzsikálnak: „ Győzelmet vettél, oh Feltámadott, örök nagy dicsőség a diadalod” és magukkal ragadnak. Boldogság, reménység és biztonság érzése tölt el. Győzött az élet, az elmúlás felett! Jézus már nem halott, Jézus feltámadott és él! Megjelent több mint ötszáz embernek, akik nemcsak látták a feltámadott Messiást, de bizonyságot is tettek Róla az emberek között. Azóta eltelt több mint kétezer év, de a feltámadás örömhíre nem veszítette érvényét. A boldogító üzenet ma is újra elhangzik, mert közöttünk is sokan élnek olyanok, akik találkoztak az élő Jézus Krisztussal és most bizonyságot tesznek Róla, mint feltámadott Úrról, Aki velünk van és lesz a világ végezetéig.

A János evangéliumából idézett mondatban Jézus szavai nemcsak saját győzelmének bizonyosságát hirdetik, hanem arról tesznek bizonyosságot, hogy mi is részesei vagyunk és leszünk Jézus győzelmének. Hogy mi is élni fogunk. Arról beszélnek, hogy Jézus Krisztusban Isten az életet ajándékozza nekünk. Azt a megszentelt életet, amely Isten szerinti már itt a földön és örök a Mennyei Hazában. Tehát Isten mindent megtett értünk, érted hogy ebben a nagyszerű bizonyosságban már most, itt a földön igazi életet élhessünk boldogságban, reménységben.

Azt nem ígérte senki, hogy nem lesz próbatétel, akadály, betegség vagy veszteség. De ígéretünk van arra nézve, hogy semmi, sem az élet magasságai vagy mélységei, és senki, sem angyalok, sem fejedelmek el nem szakíthatnak minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban adatott.

Nincs okunk hát félni vagy rettegni. Csak az félti életét, aki Istentől eltávolodottan, csak a földi lét keretei között gondolkodik. Csak az retteg, aki csak az elmúlt szokatlan napokban döbbent rá arra, hogy nem ő az ura sorsának. Hogy akár egy kis, láthatatlan vírus is elragadhatja tőle azt, ami neki a legértékesebb.

A fiatal Luther is akkor kezdte keresni az Istent, amikor egy villám belecsapott abba a fába, amely alá barátjával a viharban behúzódtak. Barátja halála döbbentette rá arra, hogy vele együtt akár ő is egy pillanat alatt meghalhatott volna.

Nem mi emberek vagyunk az urai az életnek. Az ember, bármennyire szeretné is, nem tudja a halált kikerülni. Egyetlen dolgot tehet. Életét, sorsát annak a kezébe teszi le, Aki legyőzte a halált és Aki az élet ígéretét adja. Ez pedig egyedül Jézus Krisztus, aki feltámadott és él. Akinek adatott minden hatalom, mennyei és földön. Őreá van szükséged Testvérem! Őt keresd! Őhozzá ragaszkodj! Őreá bízd nyugodtan életedet és többé nem kell félned, Nála biztonságban leszel!

Az élet győzelmének bizonyosságával kívánok bizakodó, boldog húsvéti ünneplést!

Mátyás Attila

evangélikus lelkész