Barátkoztunk a „vízilabdaketrec” váradi örzőjével

Nagyvárad férfivízilabda együttese lassan felnő a feladathoz, s 1-2 éven belül ott lehet egy nemzetközi kupa döntőjében is. A magyar válogatottat esélyesnek véli az olimpiai cím megvédésére, és Romániát is ott látja az ötkarikás játékokon. Barát Ferencel beszélgettünk.

Imár ötödik éve a nagyváradi vízilabdázás egyik meghatározó egyénisége a szegedi születésű Barát Ferenc. A VSK Leonardo, majd a VSK Digi kapusaként négyszeres román bajnok lett, s csapatával számos nemzetközi sikert ért el. Korábban (Kádár Kálmán, Nicuşor Diaconu, Tiberiu Negrean, Ramiro Georgescu, Gheorghe Dunca) és jelenleg (Kádár Kálmán, Nicuşor Diaconu, Alexandru Buşilă, Mihnea Chiveanu, Alexandru Ghiban) is számos román válogatottal játszott, illetve szerepel együtt a váradi alakulatban, ami, mint mondja, a klubcsapat szempontjából nem mindig előnyös. A váradi vízilabdasport-szeretők nagy Barátja 17 esztendős kora óta védte a Szeged Beton OB I-es csapatának kapuját. Gyakorlatilag egészen 2006 őszéig elképzelhetetlen volt nélküle a magyar együttes összeállítása, ám 2007-ben mégis elérkezett számára a váltás ideje. Miért is?, kérdeztük tőle. Feri a mai napig rossz érzéssel gondol vissza 2006. november 5-ére, amikor a Szeged Beton a LEN-kupa 2. selejtezőkörében az orosz Sintez Kazany ellen játszott. A kapus már a 3. percben megsérült, kicsavarodott a válla. A dolog vége januári műtét lett, onnantól kezdve számára befejeződött a 2006/07-es bajnokság. A napokban beszélgettünk Barát Ferenccel a múltról, a jelenleg kissé unalmasan telő jelenről, illetve a közeljövőről, amikor is megtörténhet, a kiváló portás más „vizekre evez”.

Ha megegyeznek, marad

– Miért pont Nagyvárad?

– Hogy a legelején kezdjem, történt az az ominózus vállsérülésem, a Szegedből kiszorultam, s mivel a magyar válogatott jelenlegi második számú portása, Baksa László nagyon jól védett, úgy éreztem a kispadra kerülök, másodhegedűsi szerepet pedig nem akartam vállalni. Magamban meghánytam-vetettem a helyzetemet, és úgy határoztam, az lesz számomra a legjobb megoldás, ha eligazolok a Szegedből. Olyan csapatra gondoltam, ahol állandóan védhetek. Eleinte úgy volt, hogy a francia másodosztályú Taverniben folytatom a pályafutásomat, de szó volt a Szolnok gárdájáról is, végül a Nagyváradot választottam. Korábbi szegedi csapattársam, a román válogatott Kádár Kálmán hívott fel. Érdeklődött, mi van velem, a sérülésem mennyit javult, van-e már elképzelésem a közeli jövőmet illetően. Elmondta, ő is ebben az együttesben folytatja pályafutását. Számomra ez meggyőző érvnek számított, mégpedig azért, mert a spanyol Matarót hagyta ott a Nagyvárad kedvéért. A vezetők felvették velem a kapcsolatot, az anyagiakban is megállapodtunk, úgyhogy aláírtam a 20 év után újra bajnoki címet nyert romániai csapathoz.

– Azt találtad Váradon, amire számítottál?

– Kellemes meglepetésben volt részem: jó kis csapat, egy igen „hangos”, hozzáértő szurkolótábor és baráti légkör. De ami a legfontosabb: én voltam az első számú kapus, védhettem, védhetek, fejlődhetek. Ez most mindennél fontosabb.

– Először váltottál klubot 2007-ben. Mivel minden Szegedhez, Csongrád megyéhez kötött, gondolom nem volt egyszerű meghozni a távozásáról szóló döntést.

– Marasztalt az elnök és a tréner is, rendkívül korrektek voltak velem szemben, de mint már arról az előbb is szóltam, akkor úgy éreztem, hogy eljött az az időszak, amikor lépnem kell, s más bajnokságokban is megmérettessek.

– A sportban kering egy mondás, miszerint, ha csapatot akarsz, akkor végy egy jó kapust. Így van ez a pólóban is?

– Ez – a röplabdát és a kosárlabdát leszámítva – minden labdás, illetve pukkos-korongos sportágra igaz, így természetesen a vízilabdára is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy kapus teljesítménye 60-70 százalékban befolyásolhatja egy csapat szereplését. Ha nekünk sikerül lehúznunk a rólót a „ketrec” előtt, akkor a társak is magabiztosabban, eredményesebben szerepelnek, s ez végtére is eredményre vezet.

Jobb ez a csapat

– Cornel Gordan vagy Tóth László?

– Semmi képpen sem szeretnék összehasonlítani edzőket, sem emberi, sem munkamódszeri szempontból. Mindegyik szakembernek vannak jó oldalai, és rossz döntései. Gondolom arra akarsz kitérni, hogy Gordan edzősködése alatt eredményesebben szerepeltünk a nemzetközi színtéren, s valamivel szebb játékot nyújtottunk a román bajnokságban. Ha csak az eredményeket vesszük alapul akkor a mérleg nyelve Gordan felé billen, viszont ugyanakkor ne feledjük el, hogy ő már évek óta foglalkozott az együttessel, míg Tóth mindössze öt hónapja van a váradi együttes szakmai stábjának élén. Egy trénernek borzasztóan nehéz néhány hónap alatt ütőképes, nemzetközi mércével is mérhető alakulatot kialakítania, ráadásul tavaly több játékos igazolt el Váradról, s helyettük mások érkeztek, akik valószínűleg még nem vették fel a ritmust.

– Az érkezők viszont majd mind román válogatott kerettagok…

– Hát éppen erről van szó! Váradon öt román válogatott kerettag játszik, akik két-három havonta, ha nem gyakrabban összetartáson vesznek részt a nemzeti együttessel, s ennek némileg a klubcsapat látja kárát. Vegyük a mostani példát: december közepén Bukarestben befejeztük a Szuperliga tornát, a fiúk máris a válogatott edzőtáborába utaztak felkészülni az Európa-bajnokságra, vagyis majd két hónapon át nem lesznek ott a VSK edzésein, nélkülük nehéz gyakorolni azt, amit majd a hivatalos mérkőzéseken alkalmaznunk kell. A csütörtöki tréningen is mindössze kilencen edzettünk, abból kettő kapus volt. Így taktikát gyakorolni nemhogy nehéz, de szinte lehetetlen…

– Vélemények szerint a mostani VSK gyengébb, mint volt egy-másfél évvel korábban.

– Szólásszabadság van, bárkinek lehet mondandója, de azt támassza alá érvekkel is… Én viszont nem osztom a véleményt, sőt, a jelenlegi gárdát jobbnak, ütőképesebbnek vélem. Az tény, hogy nem játszunk szépen és olyan eredményesen a nemzetközi porondon, mint korábban. Keressük is az okát, törjük a fejünket a kiúton. De nem lesz ez mindig így, az összeszokás hetek kérdése, a Szuperliga-folytatásban ismét a régi fényben pompázik majd a csapat, sőt abban is biztos vagyok, hogy a következő nemzetközi szereplés alkalmával az eddigieknél is eredményesebbek leszünk.

Van kapusutánpótlás

– Apropó jövő. Milyen hosszúra tervezed a pályafutásodat, s azt követően a sportágban maradsz-e, azaz vonz-e a tréneri munka?

– Ha egészséges leszek, akkor még simán tíz év belefér, azon viszont most még nagyon korai gondolkodni, hogy a fürdődressz szögre akasztását követően a sportágban maradok-e. A játékot és a taktikát a medencéből jól látom, onnan tudnám mit kell csinálni, viszont ugyanez a medence széléről már sokkal összetettebb. Ez még nagyon a jövő kérdése, akárcsak a családalapítás. Egyelőre nagyon jól egyezek a barátnőmmel, aki Szegeden él, valószínűleg igaz a mondás, miszerint a távkapcsolatok tartósabbak…

– Ha már a kapcsolatnál tartunk, szerepel Váradon két tehetséges kapus, velük hogyan egyezel?

– Dorin Creţuval már lassan öt éve őrizzük felváltva a kaput az edzéseken, ott segítek neki ahol tudok, no meg persze, ahol és amikor kéri. Szerintem rengeteget fejlődött, s eredményes jövő előtt áll, akárcsak az ifik hálóőre, Marius Ţic, akiről eddig csak jókat hallottam. Neki még sokat kell küzdenie, tréningeznie, de azt üzenem neki, megéri!

– A közeljövődet Váradon töltöd vagy…

– Május 31-ig minden képen, akkor jár le – sok más csapattaggal együtt – a szerződésem. Egyelőre nincs távozási szándékom, ha a klubvezetésnek és a szakmai stábnak szüksége lesz rám, s természetesen az anyagaikban is megegyezzünk, akkor nincs akadálya a frigy meghosszabbításának. És végre már kézzel fogható bizonyítékát is szeretnénk adni annak, hogy ez a váradi gárda egy nagyon jó csapat, s ezt egy nemzetközi kupadöntővel, s miért ne?, annak megnyerésével bizonyíthatnánk legkésőbb két éven belül.

Olimpiai esélylatolgatás

– Gondolom figyelemmel követed az eindhoveni vízilabda Európa-bajnokságot. Van esélye megnyerni az aranyérmet Kásáséknak?

– Amennyiben nem tizedeli meg a válogatottat a sérüléshullám, akkor a döntőbe várom a válogatottat, s ha már ott van, miért ne nyerhetné meg? Olimpiai év lévén azonban úgy tudom a cél a címvédés. Viszont ez nagyon nehéz lesz, hiszen a volt Jugoszláv tagállamok csapatai, továbbá Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Államok is az ötkarikás játékokra összpontosít. Ember legyen a talpán, aki most meg tudja jósolni, hogy ki nyer majd Londonban

– Azt legalább megjósolhatnád, hogy ott lesz-e az olimpián a román válogatott…

– Minden esélye megvan erre, bár az Eb úgynevezett halálcsoportjában nem sok keresni valója van. A 9-10. hely valamelyikét elcsípheti, s így részt vehet a kanadai pótselejtezőn, viszont ott sem lesz könnyű dolga, miután úgy érzem Kanadának fenntartanak egy helyet a londoni „különjáratra”…

– Hogy telik Barát Feri egy napja?

– Felébred, reggelizik, elmegy edzésre, majd ebédel, s kora délután lepihen, majd edzésre, onnan a szállásra megy, s előkészíti magát az alvásra. Néha kicsit unalmas, de hát ez a profi sportoló élete, áldozatokat kell hozzon. Nagyon szépek a váradi lányok, Feri is elmenne néha szórakozni, de most másfajta labdákkal kell foglalkoznia…

Pályafutás

Barát Ferenc 1999 óta szerepelt a Szeged felnőtt gárdájában, az első három évben Tóth Ivánnal felváltva őrizték a kaput, 2002-től 2006 nyaráig viszont már első számú hálóőrnek számított a Tisza-partiaknál. Saját számításai szerint körülbelül 130 OB I-es találkozón szerepelt. Tagja volt az 1999-ben, Szófiában rendezett ifjúsági Európa-, valamint a 2001-es isztambuli junior világbajnokságon egyaránt harmadik helyen végzett magyar válogatottnak. Klubszinten a legbüszkébb a 2001-es MK-ezüst, és a 2005-ös OB I-es bronzéremre. Nagyváradon 2007. óta játszik, a VSK első számú hálóőre, szerződése május 31-én jár le a Sebes-Körös parti alakulatnál. Négszeres román bajnok, a váradi együttessel minden évben szerepelt az Euroligában és a LEN-kupában, majd annak jogutódjában az Eurokupában.