Ilie Bolojan: „a Nyugat Szövetsége a helyi autonómia egy formája”

Nagy port vert fel a nemrégiben négy erdélyi város, Nagyvárad, Arad, Temesvár és Kolozsvár polgármestere által megalapított Nyugat Szövetsége Egyesület. A négy város érdekeit összehangoló szervezetről Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere nyilatkozott lapunknak.

– Hogyan fog működni a Nyugat Szövetsége? Lesz egy vezető önkormányzat, lesz egy székhely?

– Elvileg rotációs alapon működik majd az egyesület vezetése, de ezek kevésbé lényeges dolgok, sokkal fontosabb az, hogy a négy városnak sikerüljön egyrészt a kormányzat és a közpolitika ügyrendjére tűzni azokat a projekteket, amelyek az általunk képviselt közösségek fejlődését segítik, és hogy olyan javaslatokkal álljunk elő, amelyeket a kormány elfogadjon és amelyeken keresztül decentralizálódjon az uniós alapok kezelése a következő költségvetési időszakban.

– Az a célja ennek az egyesületnek, hogy úgy jusson uniós forrásokhoz, hogy ne kelljen végigjárnia a bukaresti bürokrácia útvesztőit?

– Románia kormányának együttműködésére és jóváhagyására mindig szükség lesz, mert uniós forrást egy-egy országnak adnak, és ezek olyan dokumentumokon alapszanak, amelyeket az adott ország kormánya köt az Európai Bizottsággal. Akármilyen formulát is javasolnánk, szükség van a kormány jóváhagyására. De mi azt tapasztaltuk az elmúlt költségvetési ciklusban, hogy a Romániának kiutalt pénz egy részét elveszítettük; csak a szállítási szektorban 1,5 milliárd eurót vesztettünk el a Szállításügyi Minisztériumban lévő emberek döntésképtelensége miatt. Mi azonban bebizonyítottuk ezekben az években, hogy képesek vagyunk felhasználni a helyi önkormányzatoknak adott operatív szektorális alapokat. Tehát két költségvetési cikluson átnyúló tapasztalatot halmoztunk fel és úgy ítéljük meg, hogy képesek vagyunk nagy értékű, integrált területekre érvényes befektetéseket is megvalósítani, amelyek elősegítik az összeköttetést a négy város, valamint a városok és a metropolisz övezeteik között. A jelenlegi periódus egyik nagy hiányossága az, hogy nincs támogatási forrás a nagyvárosokat a metropolisz övezeteikkel összekötő utak építésére, egy ilyen forrásból lehetne például a Nagyvárad-Félixfürdő utat, vagy a Bihart elkerülő utat megépíteni. A mi célkitűzésünk ezt a tengelyt bevinni a következő költségvetési ciklusba.

– Ez a szövetség nem fog párhuzamosan működni a fejlesztési régiós ügynökségekkel, illetve nem áll majd elő egyfajta versengés a pénzforrásokért?

– Nem. Mi együttműködünk mind az észak-nyugati, mind pedig a nyugati regionális fejlesztési ügynökséggel, mert ezeknek komoly tapasztalatuk van az uniós forrásokhoz való hozzáférés tekintetében, ezért nem versengünk, hanem egymás munkáját kiegészítjük. A célunk nem az, hogy mi kapjunk forrásokat, hanem az, hogy a következő költségvetési ciklusban a mi közösségeink érdekeit is szem előtt tartó projektek is megvalósuljanak. Például nekünk érdekünk az észak-erdélyi autópálya megépítése, de a Szilágy megyét Kolozs megyével összekötő pályaszakaszra nincs finanszírozás. Aztán ott van a Via Carpatica út, ami Lengyelország felől jön, és amely nem csak Nagyváradnak és Aradnak hasznos, hanem egész Romániának és Kelet-Európának is. Egy másik ilyen fontos projekt például a Nagyvárad–Biharpüspöki vasútszakasz elektromosítása.

– Ön szerint miért van ennyi ellenzője ennek az elképzelésnek?

– Mi, akik ezt az egyesületet létrehoztuk, bizonyos pártok tagjai vagyunk, és mindig, amikor egy politikus előáll egy javaslattal, akkor a politikai ellenfeleknek kell valamit mondaniuk ellene. Hiába futsz a politika elől, mert az szalad utánad, és egy adott pillanatban utol is ér. Pedig nincs semmiféle politikai vagy más jellegű megközelítése ennek az ügynek.

– Melyik lesz az első konkrét váradi projekt ebben a szövetségben?

– A mi érdekünk az, hogy minél jobb legyen a közúti és a vasúti összeköttetés a négy város között, illetve az, hogy Nagyváradnak legyen összeköttetése az észak-erdélyi autópályához, valamint a Nagyvárad Metropolisz Övezethez minden irányba. Nem utolsó sorban ez az egyesület intézményes keretet biztosít arra, hogy a négy város igazgatóságainak vezetői együtt dolgozzanak.

– Eddig mindig az volt az álláspontja, hogy Nagyvárad versenyben van más városokkal, és mindig éppen Aradot, Temesvárt és Kolozsvárt említette példaként. Ez a szövetség azt jelenti, hogy már nem vagyunk versenyben ezekkel a városokkal?

– A mi városaink versenyhelyzetben vannak, de ez nem feltételezi azt, hogy szabotáljuk egymást. Ugyanúgy versenyben vagyunk Szatmárnémetivel és Debrecennel és is, de ez nem azt jeleni, hogy nem támogatjuk Debrecent abban, hogy Európa Kulturális Fővárosává váljon. Hisszük, hogy ha összeadjuk energiáinkat, akkor a négy városban mindenki csak nyer ebből.

– Mennyire nyitott ez a szövetség?

– Ez egy nyitott társulás, de nincs értelme bővíteni addig, amíg nem csinálsz valamit, mert minél több ember szavaz egy struktúrában, annál nehezebben születnek meg a döntések. Következésképpen először néhány projektnek valósággá kell válnia, és csak utána bővítenénk az egyesületet. Már tárgyaltam Szatmárnémeti polgármesterével egy partnerségről. Máris sokan bombáznak emiatt a projekt miatt, holott az semmi rosszat nem tett. Ez a helyi autonómia és a decentralizáció megvalósításának egy formája, amire a nyilatkozatok szintjén mindenki vágyik, de tenni is kell valamit annak megvalósításáért.

Pap István