Ökumenikus emlékezés 48-ra

Március 15-én délután ökumenikus istentisztelet tartottak a nagyváradi Szent László plébániatemplomban, a római katolikus, református, evangélikus és unitárius hívek, gyülekezeti tagok részvételével.A megjelenteket Pék Sándor esperes-plébános köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a várad-újvárosi Szent László-templom nem csupán Szent László kultuszának emblematikus istenháza, hanem a szabadságért vívott küzdelem szentélye is. Azt kérte: az ünneplésen is legyen Isten bőséges áldása, hiszen nemzeti ünnepünkön is őrá kell figyelnünk, aki bőven osztja kegyelmét minden őt keresőnek. A tisztelendő ezután Mátyás Attila evangélikus-lutheránus üzenetét közvetítette, aki anyaországbeli meghívása miatt nem lehetett jelen, de szeretettel gondolt az egybegyűltek egységére.

Böcskei László római katolikus megyés püspök elsősorban a megjelent diákokhoz, fiatalokhoz intézte a szavait, mint fogalmazott, jelenlétükkel szebbé tették az ünnepet, és egyúttal azt is jelezték, hogy mennyire fontos a közösségi együttlét, hiszen bár sokfélék vagyunk, mégis összetartozunk. Hangsúlyozta: március 15-e főleg a köszönetnyilvánításról szó, köszönet Istennek és a 48-as hősöknek, akik merték vállalni küldetésüket, tudatában annak, hogy ahol nincs áldozat, ott szabadság sincs. Ők jelként állnak előttünk máig, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a nagy célok elérése érdekében nekünk is úgy kell szolgálnunk, hogy közben jelekké válunk, illetve a hitünkhöz hozzátartozik az a meggyőződés is, hogy a remény hordozói vagyunk. Ugyanakkor ezen az ünnepen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy napjainkban nem fegyveres, hanem egy másfajta harc zajlik, a meg nem értés és a magyar széthúzás csatája, ezért van még mit tenni annak érdekében, hogy másképp legyen, vagyis ez megszűnjön. „Az 1848-as forradalom és szabadságharc rendkívüli üzenete immár 170 éve változatlan: jellé kell válnia mindenkinek a maga helyén, összefogva kell fáradoznunk és tennünk megmaradásunk érdekében annak tudatában, hogy végső reményünk Krisztusban van, aki feláldozta magát értünk, hogy nekünk örök életünk legyen”- hangsúlyozta a főpásztor.

Elköszönt

Forró László főjegyző- aki Csűry István királyhágómelléki református püspök üdvözletét is tolmácsolta- szerint 48 annyira sorsfordító és jeles ünnep, hogy óráról órára dokumentálva van, szinte minden percét és szereplőit ismerjük. Az ige mentén azonban azt is szükséges megnéznünk, hogy milyen hit mutatkozik meg a hős és mégis gyarló személyiségeinek cselekedeteiben? Ha a 12 pontot tanulmányozzuk, azt tapasztaljuk, hogy ebben a megfelelő életlehetőség és az önrendelkezés megteremtésére helyeződik a hangsúly, melynek napjainkban is aktualitása van, hiszen „hitünk a cselekedeteinkből fog megítéltetni”.

Molnár Imola unitárius lelkipásztor Szabó T. Anna A reformkori nők című költeményét idézve azt emelte ki, hogy nemcsak azoknak a hősöknek a bátorságáról kell szóljon a szabadságharc, akik fegyverrel végigjárták a harcmezőket, hanem az ott maradottak erejéről is, akik imádkoztak, felismerve azt, hogy a személyes szeretetünket, ragaszkodásunkat alá kell rendelni a szabadság utáni vágynak, melyet az egész nemzet remél.

A lelkésznő ugyanakkor bejelentette: visszatér szülőföldjére, a Kovászna megyei Barótra, hazahívta ugyanis az ottani gyülekezet, ezért el kell engedje a váradiak kezét, de az itt töltött áldott éveket megőrzi az emlékezetében.

Ciucur Losonczi Antonius