Hary Judit magánénekes

A Hary név veretesen hangzik a kolozsvári opera és operett kedvelők körében. Egy márka, amelynek tradíciója van.

Már nagyapja, Tatár Ferenc karmester volt, majd karigazgató a Kolozsvári Magyar Operában, aki imádott zongorázni. Reggeltől estig, állandóan gyakorolt, próbálta az éppen soron levő darabot, hogy minél árnyaltabban adja át a tanítványainak, a munkatársainak. Az unoka, Hary Judit sem volt kivétel, akinek első lépéseitől kezdve zenét és táncot tanítottak. A középiskolai tanulmányait a „Sigismund Toduţă” Zenelíceumban, zongora főszakon végezte. Az egyetemi tanulmányait a „Gheorghe Dima” Zeneakadémia Énekszakán végezte. Diplomával a tarsolyába a Kolozsvári Magyar Opera tagja lett, versenyvizsgával.

Hary Judit magánénekes, a Kolozsvári Magyar Opera társulatának tagja. Főbb szerepei: G. Donizetti: Lammermoori Lucia- Lucia, G. Rossini: A sevillai borbély- Rosina. G. Verdi: Rigoletto- Gilda. G. Verdi: Traviata- Violetta Valery. G. Puccini: Bohémélet- Musette. G. Puccini: Pillangókisasszony- M. Butterfly. G. Bizet: Carmen- Michaela. Erkel Ferenc: Hunyadi László- Gara Mária. Erkel Ferenc: Sarolta- Sarolta. Erkel Ferenc: Dózsa György- Rózsa és még sorolhatnánk a szerepeit. Az operett- irodalom legszebb alkotásait mutatta be a kolozsvári Operaház társulata, melyekben Hary Judit alakításait is csodálhatta a közönség.

- Hary Juditot énekes karrierjének alakulásáról kérdeztem. Visszaemlékszik az énekesi pályájának első éveire. Embert próbáló évek következtek, amelyek alap gondolkodását semmiben nem változtatták meg. Számára a színpad jelentette mindazt, amiért érdemes volt becsülettel helyt állni. Abszolút nem zavarta, amikor két és félévig egy tárcát vitt be a színpadra, annyi szöveggel: „Asszonyom, itt a levél”. A lényeg: a színpadi létezés minél tökéletesebb elsajátítása, a mozgás hatékonyságának ismerete. A család, az operaház, az igazgató (apa), a balettet tanító édesanya őt is úgy kezelte, mint a tagok bármelyikét. Nem létezett a családban favorizált személy.

A zongora hangjára ébredt fel

Zongora hangjára aludt el, és zongora hangjára ébredt fel. Mivel a korrepetálások bizonyos részét a családi házban tartották, az ifjú Juditnak alkalma volt megismerni az akkori idők jelentős operai személyiségeket.

Az 1989-es események után mondhatni gyökeresen magváltozott a helyzet. Ekkor vehettek fel versenyvizsga alkalmával új tagokat, és bővíthették a kórust is. Az opera vezetőségének köszönhetően mindenik frissen alkalmazott operai tagot kötelezték, hogy főiskolai tanulmányaikat a Zeneakadémián végezzék el.

A színpadtér varázsa

Hary Judit a színpad rabja lett. Szereti a színpadot. Otthon érezte magát, bármilyen kis szerepben igyekezett karaktert adni alakításának. Számára nem volt kis szerep. Létezett a színpad, a maga csodálatos vonzásával, és létezett a színpadi tér, a maga varázsával, amit meg kellett töltenie mindazzal az adottsággal, amivel a sors megáldotta. Lapult a színpadon és leste, mi történik körülötte, mit tesznek a „nagyok”. Ábrahám Pál Hawaii rózsája-című operett szubrett szerepét kapta meg, ami mégis szerep volt. Mivel a napi 6-7 órás gyakorlás megedzette, nem adta fel a harcot, bizonyítván szerepeket tudott kívülről. Bármikor készen volt a beugrásra. Szabó Gyula táncos- komikus volt a partnere. Színpadra került a produkciójával.

Az operaház három hónapig készült az új produkcióra, amelyben Ő is szerepet kapott. Volt ideje felkészülni és bizonyítania. Ez a helyzet az ideális. Megtanulta, mit is jelent hangba tenni a szerepet. Mivel rendkívül jó memóriával rendelkezett, nem volt probléma a szöveg és a zene memorizálása. Rájött mindenik szerep más és más technikai megoldást igényel. Másképp kell beskálázni. Vannak szerepek, melyek a mély regisztereket használják ki. Ha nagyon- nagyon bemelegíti az ember a felső regisztereket, akkor a mély regiszterek elkarcsúsodnak, és nem szólal meg olyan drámailag, mint ahogy kellene. Ennek is nagy mestere volt Kriza Ágnes felejthetetlen hírű szoprán. A hajdani nagyoktól lehet tanulni. Mint Kirkosa Júlia tanárnőtől, aki fénykorában megmondta, neki három hónappal előre, jelezzék, mikor lesz az előadás.

A Kolozsvári Nemzeti Operában az egyik énekesnő két évig készült a szerepre. Más idők voltak, megengedhették maguknak.

Ma az intézményeknek kitűnő, jól felkészült korrepetitorai vannak. Mindenikük kiváló személyiség, akik tudják jól, mit is kell, tenniük annak érdekében, hogy az énekes az előadás alkalmával elvarázsolja a nagyérdemű közönséget. A zenekari próba nagyon egy új világ. Amikor a hangszerekből egy más világ szólal meg. A zongorakíséret után megszólal egy kürt, vagy hárfa, de bármelyik hangszer, és az adja meg neked a hangot. Annak is meg kell szokni a hangzásvilágát. Nagyon tudom várni, mondja Hary Judit, amikor a saját hangom alatt megszólal a zenekar. Ezért bemegyek a zenekari próbákra is. Természetesen hallgatja az ember a felvételeket is.

Az előadó és karmester viszonya

Az előadó és a karmester viszonyával kapcsolatban néhány gondolatot oszt meg az olvasóval.

Annak idején édesapámnak mondták: „a karmesternek az a dolga, ha nem segít, legalább ne zavarjon”. Az opera esetében ezen áll vagy bukik az előadás. Meg kell találniuk azt a közös hangot, mely mindenikünknek megfelel, és a közönség is élvezettel hallgatja a produkciót. Ha ezt a karmester megérti, az már egy nagy lépés a siker felé. Azt se felejtsük el, a karmester partitúrából játszik. Előtte van a kotta, nekünk a fejünkben, kell, legyen az a sok jel. Bárkivel, előfordulhat egy lábszusz. Értse meg, emberek vagyunk. Ekkor segíthet a karmester.

Az előadó és a közönség közti viszony

A jó közönséget megérzi az előadó. Ez, az esetek többségében, ösztönzően hat az egész előadásra. Hatalmas energiát kapunk a közönségtől. Ilyenkor tartjuk a legjobb előadásokat, mert az előadó is meg akarja hálálni azt a figyelmet, amivel a közönség őt befogadja.

Hary Judit az operettben is otthon mozog. Amikor Lőrinc Ágnes játszotta a Marica grófnő-t, Kovács Lenke, Elek Károly a Mágnás Miska című operettben szerepeltek, volt kit figyelni a színpadon. Ez a maiakra is vonatkozik. A Kolozsvári Magyar Opera vezetősége megteremt minden lehetőséget arra, hogy az érdemesek megnyilvánulási lehetőséget kapjanak. Nem véletlenek azok a zsúfolt házzal lejátszott előadások, melyek minden alkalommal, vastapssal fejeződnek be. Olyan elődtől, mint Gáspár István, aki az operett nagymestere volt, csak tanulni lehetett. Mert operettet játszani, kevesen tudják, de sok esetben nehezebb, mint egy operát elénekelni. Valamikor nagyon nagy repertoárja volt az intézménynek. Ma a költségvetésre hivatkozva, jobban átgondolják a kínálatot. De az elvárások is nagyobbak, a szöveg ejtése, a hangsúlyok helyes elhelyezése a sikert garantálhatják. Értelmet adhat minden mondatnak, minden frázisnak. A színpadi mozgás minden elemének ismerete az előadás minőségének kivetítését teszi könnyebbé, ami a néző tetszését is befolyásolhatja. Ezeket naponta gyakorolni kell. A színpadi természetességet el kell tanulni. És élni vele mind az operában, mind az operettben és a musicalben. Ezeket a lehetőségeket kihagyni büntetlenül nem lehet.

A népszerűség terhe, mennyire fárasztó?

Köszönhető édesapámnak, Hary Bélának, aki az operaház karmestere, és több évig igazgatója volt, korán megismerhettem ezt a jelenséget, amit kezelni kell emberi bölcsességgel. Ha ez megadatik, akkor, ha időnként kellemetlenséggel is jár, de elviselhető.

Csomafáy Ferenc