Jubileumi konferencia zajlott

Bihar megye- Az elmúlt hétvégén, szeptember 5-7. között szervezte jubileumi honismereti konferenciáját a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. A nyitóünnepséget a biharszentjánosi kultúrházban tartották pénteken.

A konferencia központi témái a johannita és a domonkos rend bihari vonatkozásai, a száz éve kitört első világháború, valamint nagy személyiségeink emlékezete voltak.

A Szózat eléneklése után áhítattal kezdődött a biharszentjánosi kultúrházban péntek délben zajlott nyitóünnepség. Mons. Fodor József római katolikus általános helynök egy római kori mondást idézve („Állj meg vándor, hősökön taposol”) arra hívta fel a figyelmet: Bunyitay Vince szerint is ezer éves írásos bizonyítéka van annak, hogy a váradi püspökség megalapítása után apátság jött létre ezen a környéken. Ezt követően, a keresztes háborúk idején, a Szent László sírjához jött zarándokok védelme érdekében johanniták érkeztek, és kolostor építettek a közelében. Az apátság akkori jelentőségét jelzi, hogy négyszer több adományt kellett fizessen a püspökségnek, mint a nyírpályi- magyarázta a vikárius. Később aztán, a 16. században domonkos apácák is letelepedtek itt. Mindezek azt bizonyítják, hogy Szentjános nem csupán egy kis határ menti falucska, hanem csodálatos történeti gazdasággal rendelkezik, melyre illik emlékezni, és ugyanakkor erre alapozva bizalommal a jövőbe tekinteni, hangsúlyozta. Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa a Zsidókhoz írt levél 13. részének 11-től 14-ig terjedő verseire alapozva mondandóját azt emelte ki: nagy különbség van áldozat és áldozat között. Van természetes, amit például a gyermekeinkért hozunk, és különleges, mint az a munka, amit a PBMET tagjai végeznek, és amely a keresztény ember áldozatához hasonlítható, ami mindig a célban mutatkozik meg.

EMKE-plakett

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyomatékosította, hogy a műemlékvédők olyan feltáró és kutatómunkát folytatnak, mely igazi értékként forrásként szolgálhat mások, akár tudós szaktekintélyek számára is.

Azon meggyőződésének adott hangot: az évek folyamán a PBMET olyan helytörténeti akadémiává nőtte ki magát, melynek tagjai közt szívesen látná magát soktudományos alkotó- és kutatóműhely.

Lőrincz Lajos biharszentjánosi alpolgármester felidézte a 2000-es évek eleji kezdeti próbálkozásokat, mely kiindulópontot jelentett a „történelem piszkálása” tekintetében. Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke a kolozsvári székhelyű civil szervezet elismerése jeléül EMKE-plakettel jutalmazta a PBMET tevékenységét. Dícsérőleg szólt Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagja, Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke és Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány vezetője is, Biró Rozália szenátor pedig levélben üdvözölte a tanácskozás résztvevőit.

Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke sajnálattal állapította meg, hogy Magyarországon igen nehéz körülmények közt kell dolgozzanak a műemlékvédők és emlékhely gondozók, mert a kormány ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Jellemző példa: noha Ibl Miklós születésének a bicentenáriumát ünnepeljük az idén, a Nemzeti Kulturális Alaptól még arra sem kaptak pénzt, hogy megtisztítsák a sírkövét.

A felszólalások után kiosztották a Fényes Elek-díjakat, mely elismerésben olyanszemélyiségek részesülnek, akik kimagasló eredményű helytörténeti kutató- és honismereti nevelőmunkát végeznek, példát mutatva másoknak is tevékenységükkel. A díszokleveleket és emlékplaketteket Wilhelm Sándor székelyhídi halbiológus, néprajzkutató és Révász Gizella, az isaszegi Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke vehették át, akiknek emellett a fényképe és aláírása az Aranykönyvbe is bekerült.

Ciucur Losonczi Antonius